2014. június 28., szombat

SCREAM! ~ Szeretem

Sziasztok Drágáim!
Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket, válaszoltam rájuk! Külön köszönöm, akik hosszan kifejtették a véleményüket, sokat segítettek nekem ezzel!
Kellemes olvasást, várok minden véleményt, észrevételt, pipát, feliratkozót! :)



18. fejezet
Szeretem



„Nem tudom, meddig álltunk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de ő nem moccant, szótlanul simult a karjaimba. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel, s hogy átölelem”


YaOu

     Fejemet fogva bámultam az ajtót, amin az előbb Nana feldúltan távozott. Én tényleg nem akartam rosszat neki, csak előre tudtam, hogy így fog reagálni. Az egyetlen célom ezzel az ártatlan füllentéssel az volt, hogy megkíméljem őt azoktól a gondolatoktól, kételyektől, kérdésektől, amiket én folyamatosan érzek, amik mázsás súlyként nehezednek vállamra. Eszembe sem jutott átverni, vagy becsapni őt. Az ő bizalma a legfontosabb számomra, sose tenném szándékosan kockára, de most mégis sikerült. Fantasztikus.
     Amikor az előbb elrohant, egyszerűen nem tudtam utána menni. Iszonyatosan dühös voltam rá, hogy emlékezett, és magamra is, amiért hagytam ezt megtörténni, mikor tudnom kellett volna, hogy ez lesz a vége. Nana annyira kiszámítható, biztos voltam benne, hogy felkapja a vizet, kiborul és elmenekül, de akkor tegnap mégis miért nem volt annyi erőm, hogy eltoljam magamtól? Utólag könnyű okosnak lenni, de ott, abban a pillanatban annyira vágytam rá, hogy képtelen voltam megálljt parancsolni. Elveszi az eszemet ez a lány, aminek nem lesz jó vége. Bőven túlléptük azt a határt, amit még barátságnak lehetne nevezni, és ha őszinte akarok lenni, talán soha nem is voltunk csak barátok. Viszont ez az a pont, amikor mérlegelnem kell, hogy mi a fontosabb. Megtartani közöttünk ezt a különleges kapcsolatot, vagy őszintén bevallani, hogy mit érzek, de azzal kockára tennék mindent. Nem kérdés, hogy inkább leszek a barátja, minthogy senkije se legyek. Ez esetben viszont nem lesznek lopott puszik, forró ölelések, együtt töltött éjszakák, mert azok pont így fognak végződni. De vajon meg tudom állni, hogy ne vonjam magamhoz, mikor édesen csavargatja a haját, hogy ne aludjak vele, miközben tudom, mennyire retteg a vihartól, hogy ne hintsem be lágy csókokkal gyönyörű arcát, amit az az ellenállhatatlan mosolya díszít? Nem, nekem ez nem fog menni.
-     YaOu? – Oliver dugta be fejét ajtómon, és akkor vettem észre, hogy még mindig Nana hűlt helyét bámulom. – Mi történt? Nana úgy rohant el, mintha üldözték volna.
     Nem mondtam semmit, csak lerogytam az ágyra. Túl nehéz. Túl messzire mentünk, túl sokszor feszegettük a határokat, és megannyiszor át is léptük azokat. Innen már lehetetlen mindent visszacsinálni. Rettenetesen megijeszt a gondolat, hogy talán már semmi sem lesz olyan, mint régen. Akkor, amikor egy csésze zöldtea mellett beszélgettünk, amikor a Temze partján sétáltunk, és nevetgélve ettük a vattacukrot.

* Odakint hét ágra süt a nap, csivitelnek a madarak, szabályosan hívogat a természet. Xia jobb időpontot nem is találhatott volna a látogatásra, így végre meg tudom neki mutatni Londont úgy, ahogy én látom. Már annyiszor körbe akartam vezetni, elvinni a kedvenc helyeimre, de valahogy mindig közbeszólt valami, és végül nem jutottunk el sehova. Ez a nap azonban tökéletes a sétáláshoz, a nézelődéshez, és a kikapcsolódáshoz.
-     Xia, baj lenne, ha Nana is velünk jönne? – Eszembe jutott, hogy a múltkor említette, még sosem járt a Temzénél.
-     Dehogy, nagyon kedvelem őt. – Lelkendezett, ami mosolyt csalt az arcomra. Nincs vele egyedül.
-     Haver, jól meggondoltad ezt? Két csajjal egy egész nap?- Oliver színpadiasan kezdett sajnálni, de csak jót nevettem rajta.
-     A helyedben én is irigykednék. – Morgott még valamit, de azt már nem értettem, ugyanis kiléptünk a lépcsőházba.
     Éppen kopogtatni akartam Nans ajtaján, amikor az kinyílott, szélvészkisasszony pedig a mellkasomnak csapódott. Hosszú hajtincsei arcába omlottak, amiket kuncogva tűrtem egyesével fülei mögé.
-     Hova ez a nagy sietség? – Üdvözlésül megpusziltam arcát, amit viszonzott is.
-     Ebédelni, már majd’ éhen halok. – A hatás kedvéért megsimogatta hasát, mire a fejemet ingatva böktem meg oldalát.
-     Tanulj meg főzni, mindig azt a sok szemetet eszed.
-     Bagoly mondja verébnek? – Nyújtotta rám a nyelvét, a témát pedig lezártnak tekintette.
-     Szia, Nana! – Ölelte meg Xia a lányt, aki leplezetlenül örült unokahúgomnak.
-     Xia, de jó, hogy újra itt vagy! – A falnak támaszkodva néztem őket, a két legfontosabb nőt az életemben, bár néha inkább tűnnek kislányoknak.
-     Ezzel a majommal elmegyünk a Temzéhez, velünk tartasz, ugye? – Már meg sem döbbentem elnevezésen, csak Nans válaszát vártam. Reménykedtem benne, hogy igent fog mondani.
-     Amennyiben közben ehetek, igen. – Xia visongva ugrott újra a nyakába, én pedig kezdem azt hinni, Olivernek talán igaza volt, fogalmam sincsen, mire vállalkoztam.
     Útközben betértünk egy McDonaldsba, ahol megebédeltünk, és immáron teli hassal indulhattunk tovább. Meglepődve vettem tudomásul, hogy a hölgyemények az én tudtom nélkül is igen gyakran társalognak, és elég jól megismerték már egymást. Örülök, hogy ennyire jóban vannak, megtalálták a közös hangot, így Xia a pozitív gondolkodását, a nyitottságát talán átragasztja majd Nanara.
     Kicsit több mint két hónapja van velünk, és ez idő alatt nagyon sokat változott. Lazább lett, rengeteget nevet, nem gondolja meg százszor a szavait, mielőtt kimondaná, bátrabban felvállalja önmagátsőt, kevésbé zárkózik be. Ahogy elnyertem a bizalmát, úgy bontotta le a velem szemben felállított falait, és úgy érzem, mára már teljesen eltűnt. Nem mondom, hogy teljesen kiismertem, hiszen mindig tud meglepetést okozni, de eleget tudok róla ahhoz, hogy azt mondhassam, ismerem őt. Tudom, hogy mikor ideges, az ujjaival játszik, ha kínosan érzi magát, a haját csavargatja, mikor olyanra gondol, ami zavarba hozza, ajkait harapdálja, mikor fél, összeszorítja szemeit, mikor nyugtalan, percenként az órát bámulja, mikor türelmetlen, a gyűrűit forgatja, mikor honvágya van, a szemét dörzsöli, mikor örül, az arca felderül, a szemei csillogni kezdenek, és előbújik belőle a kislány. Olyankor a legédesebb.Persze van, ami nem változott. Még mindig bizalmatlan az emberekkel szemben, és fél az ismeretlentől. Bár ez talán soha nem is fog elmúlni. Az ismeretlen mindig veszélyes, kockázatos, mi több ijesztő. Sokan tartanak tőle, pedig annyi fantasztikus dolog van, amit csak úgy ismerhetnénk meg, ha nyitottak, befogadóak vagyunk az újjal szemben. Ezt viszont nem lehet ráerőltetni senkire, csak felfogás kérdése.
-     YaOu, merre kell menni? – Nézett fel rám kíváncsian gondolataim főszereplője, amikor egy kereszteződéshez érkeztünk. Mosolya fülig ért, mogyoróbarna szemeiben visszatükröződtek a nap sugarai, arca pedig enyhén kipirult. Olyan, mint egy csoda, egy kicsi hercegnő, akinek fogalma sincs arról, mit vált ki az emberekből.
-     Csak egyenesen. – Adtam ki a koordinátákat, ők pedig fecsegtek tovább. Hihetetlen mennyi hülyeségről képesek órákig beszélgetni. Bár, ami nekem ostobaság, az nekik életbevágó, mint például ruha, haj, parfüm meg a többi csajos dolog.
     Csendesen hallgattam őket, olykor-olykor a nevetésem sem tudtam visszatartani, mire szúrós tekintetükkel találtam szemben magam, de aztán rám sem hederítve folytatták tovább. Úgy érzem magam, mintha egy tini drámába csöppentem volna, de szerencsére viszonylag hamar megérkeztünk az úti célunkhoz, a lányok pedig elhallgattak, és szájtátva kémlelték az előttünk csordogáló folyót. Egyszerre szaladtak a korláthoz, amin kicsit ki is hajoltak. Pont úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Mögéjük sétáltam, és egy-egy kezemmel átöleltem mindkettőjüket.
     Legalább fél órát álltunk így, beszélgettünk, nagyvonalakban elmeséltem nekik az innen látható nevezetességek történetét, majd mikor az összes kérdésükre válaszoltam, andalogva indultunk hazafelé. Körülbelül fél úton járhattunk, amikor Nana megtorpant, és arcára kiült az a gyermeki vágyakozás, amiért megtudtam volna zabálni. Mögé álltam, majd gyengéden átöleltem.
-     Mit szeretnél? – Suttogtam a fülébe, amitől kirázta a hideg.
-     Vattacukrot. – Picit megnyalta a száját, mire én pedig hatalmasat nyeltem, és akaratlanul is erősödött a szorításom körülötte. Egy pillanatra megállt az idő körülöttünk, de aztán összekaptam magamat.
-     Xia, te is kérsz? – Tapsikolva bólogatott, én pedig nevetve vásároltam két pálcika epres cukorbombát.
-     Kóstold meg!– Nyomta a számba Nans a rózsaszín masszát, és ahogy ajkaimhoz értek ujjai, egyszerre kezdett rázni a hideg, és verni a víz. Belül remegtem, kívül melegem volt, s mikor tekintetünk találkozott, hirtelen elkapta volna kezét, de nem engedtem. Kínzó lassúsággal ettem meg a kínált édességet, ráadásul nem szakítottam meg a szemkontaktust sem.
-     Finom. – Állapítottam meg, majd adtam egy puszit Nana arcára.
-     Tiszta maszatos vagy. – Nevetett jóízűen Xia, én pedig kuncogva szedtem le Nansról az arcára ragadt vattacukrot.
-     Olyan vagy, mint egy kisgyerek! – Mosolyogva törölgettem szája szélét, amikor összehúzott szemöldökkel öltöttem rám a nyelvét.
-     Igen, te valóban sokkal érettebb vagy nálam. – Pici kezeivel felém közelített, s mikor orromról lepiszkálta a rátapadt masszát, már mindannyian nevettünk.*

-     YaOu, mi történt? – Oli vállamra tette a kezét, én pedig úgy gondoltam, ideje végre kimondanom.
-     Szeretem. – Nyögtem ki, de ahogy meghallottam saját hangomat, meg is ijedtem.
-     Örülök, hogy neked is sikerült észrevenned. – Felemelt szemöldökkel néztem rá, ám ő csak vigyorgott. – Rajtatok kívül, ez mindenkinek világos, még Camille is azt hitte, hogy Nans a barátnőd.
-     Csodás.
-     Elmondod, miért volt ilyen feldúlt?
-     Tegnap este kicsit elmerültünk egymásba, és nem mondtam el neki, hogy mi történt, de mikor másodszor is rákérdezett, már nem tudtam hazudni. Erre kiborult, hisztizni kezdett, mire én is felhúztam magamat, aztán hirtelen felindulásból adtam a szájára egy puszit, mivel ennyi történt az éjszaka is, ő meg rám csapta az ajtót, majd elrohant. – Elhadartam egy szuszra az egészet, Oli pedig mellettem kuncogni kezdett.
-     Hogy érted azt, hogy elmerültetek egymásba, ha még csak meg sem csókoltad?
-     Hát, izé, az mindegy. Maradjunk annyiban, hogy szájon nem csókoltam. – Kezdtem zavarba jönni, ahogy ellepték az emlékek a fejemet. Akarom Nanat, nagyon akarom. Nem tudok megelégedni a barátságával, nem fog menni.
-     Hihetetlenek vagytok. Komolyan nem értem, mit szerencsétlenkedtek ennyit. – Már nemigen tudta visszafojtani nevetését, pedig számomra cseppet sem vicces ez a helyzet.
-     He? – Gőzöm sincs, mire próbál kilyukadni. Mindenfelé járnak a gondolataim, így minden szót nehezemre esik feldolgozni.
-     Mire vársz? Menj már utána! – Egy kicsit taszajtott rajtam, nekem pedig ez volt a kezdőlökés, és kirohantam a szobából.
      Hiába kopogtattam, csengettem, nem nyitott ajtót. Néhány perc múlva abbahagytam, de mivel semmiféle hang nem szűrődött ki a lakásából, valószínűleg nem volt otthon. Lefele menet azon gondolkodtam, vajon hova mehetett. Nem ismeri annyira a környéket, szóval remélem nem császkált el túl messzire.
     Ahogy kiléptem az utcára, az eső esni kezdett. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, azt hittem, majd jön valami jel, hogy merre menjek, de mivel a hideg esőcseppeken kívül semmi más nem érkezett az ég felől, így egyenesen mentem tovább. A négysávoson túl egy park van, talán oda ment. Remélem, hogy oda ment.
     Amint elértem a liget szélét, megpillantottam egy lányt, aki a füves rész közepén állt. Nem volt rajta más csak egy rövidnadrág, valamint egy fehér ujjatlan. Hosszú haja csuromvizesen tapadt hátára, fedetlen végtagjain, pedig csordogáltak lefele a vízcseppek. Igyekeztem a lehető leghalkabban megközelíteni, de cipőm cuppogott a fellazult földön. Nem tudom, észrevette-e vagy sem, de mivel nem fordult meg, mindkét karomat szorosan köré fontam, és bíztam benne, hogy nem lök el magától. Úgy egy perc telhetett el, mikor megfordult, arcát mellkasomba fúrta, majd kicsi kezeivel átölelte derekamat. Megkönnyebbülten lazítottam el izmaimat, és szorosabban vontam magamhoz.
-     Sajnálom! – Pusziltam bele vizes hajába, mikor percek múltán is szótlanul öleltük egymást a szakadó esőben.
-     Ne hazudj nekem többet, akkor sem, ha jót akarsz. – Picit eltolt magától, felnézett rám, én pedig csak akkor vettem észre, hogy mennyire vörösek a szemei. Sírt.
-     Ígérem! – Ujjamat végighúztam szeme alatt, mire halványan elmosolyodott. Nem akarom, hogy miattam sírjon.
     Teljesen elázva, átfázva sétáltunk vissza a lépcsőházba. Egyikünk sem hozta fel a történteket, én pedig úgy döntöttem, ha ő el akarja felejteni, akkor így fogunk tenni. Egyelőre nincsen tervem, hogyan, s miként fogom elnyomni a felé irányuló meglehetősen erős érzelmeimet, de majd lesz, ahogy lesz. Nekem egy csók, egy érintés sem ér annyit, hogy újra megsirassam, ne adj Isten elveszítsem őt. Az elmúlt egy óra bizonytalansága ráébresztett arra, hogy nem tudnék nélküle élni. Inkább ölelem barátként, minthogy nézzem idegenként.

<Három hónappal később. >

Xia

      Már nagyon izgatott vagyok a szalagavatóm miatt. Félek, hogy elrontom a táncot, elfelejtem a szöveget, vagy rám tör a sírógörcs, és nem fogok tudni beszélni. Olyan rémálmaim is voltak, hogy ráléptek a ruhámra, ami több száz szempár előtt leszakadt rólam. Feszült vagyok, ráadásul az osztályban is egyre több a vita, a nézeteltérés, én pedig konfliktuskerülő ember révén elég nehezen viselem. Szeretnék már túl lenni rajta, a barátaimmal megünnepelni az elmúlt tizenegy évet, valamint az előttünk álló egyet úgy, hogy nem vizslatja egy egész tanári kar, hogy mikor mit csinálok rosszul. Nehezen viselem, ha nyomás van rajtam, ezért most meglehetősen rosszul vagyok. Mindemellett a szüleim sem tudtak eljönni, ami miatt picit csalódottnak is érzem magam. Szerettem volna, hogy anya csinálja meg a hajamat, hogy ő segítse fel rám a gyönyörű ruhámat, hogy apu felkérjen táncolni, és azt mondja, ő a legbüszkébb a teremben. Hiányoznak. Pokolian hiányoznak.
     Letöröltem az arcomról néhány oda nem illő könnycseppet, majd mosolyogva megráztam a fejemet. Itt lesz velem a második családom. Majd táncolok a kedvenc unokatestvéremmel, büszke lesz rám a keresztapám, és segít felöltözni a tündéri keresztanyám. Ezenfelül Nana is eljön, és végre megint együtt tölthetünk egy kis időt. Az utóbbi hónapokban nagyon közel került a szívemhez, igazi barátra leltem benne. Lehet, hogy keveset tudunk találkozni, de mindennap beszélünk, és ugyanúgy tudok róla mindent, mintha együtt töltenénk a napjainkat. És éppen azért, mert mindenről beszámolunk egymásnak, az utóbbi időben nem nagyon tudok kiigazodni YaOu és az ő barátságán. Lehet, hogy tapasztalatlan vagyok, de ha két ember ennyire vonzódik egymáshoz, sőt, majdnem biztos vagyok benne, hogy szeretik is egymást, akkor mi a fészkes fenéért húzzák a másik agyát, és hitetik el magukkal, hogy ők csak barátok? Ráadásul rosszabbak, mint voltak. Majd kifaggatom a kisasszonyt, mert lehet skype-olás közben el tud menekülni a kérdéseim elől, de személyesen nem fog neki sikerülni.
     Ezeken gondolkozva eszembe jutott, hogy valamire nem ártana felhívni nagybátyámék figyelmét, ugyanis YaOunak hiába van különösen jó viszonya a szüleivel, attól tartok nem tájékoztatta őket Nanaval való furcsán különleges kapcsolatáról.
-     Valamit elfelejtettem mondani. Semmi esetre se kérdezzétek meg YaOutól, hogy Nana a barátnője-e, pláne akkor, ha Nans is ott van.
-     De hát nem azt mondtad, hogy csak barátok? – Nézett rám furcsán keresztapám én pedig abban a pillanatban megláttam az ajtóban a két említettet is.

-   Ezt nem tudom elmagyarázni, mindjárt ti is meg fogjátok érteni, de ne felejtsétek el, rá ne kérdezzetek.

22 megjegyzés:

  1. Nagyon jó :) Mostmár remélem hamarosan összejönnek!! :) Így tovább! :) Fojtasd:D Hozd hamar a kövi részt! :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, holnap olvashatod a következő részt! :)

      Törlés
  2. Uristeeeen!! *.* imádom a blogod kérlek hozd hamar a kövit!!;) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, holnap délelőtt már olvashatod is! :)

      Törlés
  3. YaOu végre rájött, remélem hamarosan összejönnek. Remélem minél elöbb hozod a kövi részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szépen lassan kigyúllanak a lámpácskák a fejükben!
      Köszönöm, hogy írtál, holnap olvashatod! :)

      Törlés
  4. Sajnálom, hogy ennyiben maradt a dolog Nana és Ya Ou között:/ De nagyon várom, hogy pár hónappal később hogy viszonyulnak egymáshoz, hogy viselkednek egymással:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelőre ennyibe maradt.. vagy mégsem? :) Holnap megtudhatod, és ígérem, már nem húzom sokáig az idegeteket.. VALAMI történni fog, de hogy mi, azt nem árulhatom el!
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  5. Aztaaa. Hát csak gratulálni tudok. Csak ma kezdtem el olvasni a blogodat de teljesen magával ragadott. Ahogy előttem már írták, én is kíváncsi vagyok rá hogy viszonyul egymáshoz Ya Ou és Nana. Még egyszer gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig örülök az új olvasóknak, akik "egybe" is látják az egész történetet! Köszönöm szépen, hogy írtál nekem, és nagyon boldog vagyok, hogy tetszik, amit írok! Igyekszem a továbbiakban sem csalódást okozni!

      Törlés
  6. Annyira jó lett. Nagyon kíváncsi vagyok a kövire én is. Végre Ya Ou rájött a dolgokra már csak Nanának kell. Mindig tartogatsz valami bonyodalmat számunkra, de azért várom azt a részt, amikor nem lesz és végre összejönnek. Ahogy olvasom hétről-hétre a blogot egyre jobban kiismerem azt, ahogy írsz. Most is szinte tudtam, hogy nem az lesz, hogy az esőben összejönnek. Tényleg kíváncsi vagyok a bonyodalom mentes részre :DD Imádom *---* VÁROM A KÖVIT!! és jöjjenek már össze :DD *----*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem mindig meglepetést okozni, mert nem tartom jó dolognak a kiszámíthatóságot. Örülök, hogy megismerted a stílusom, így tudhatod, szeretem kicsit megbonyolítani a dolgokat. A tüelem rózsát terem, a mi esetünkben mást fog.. és már egészen közel van az a más, becsület szavamra, továbbá ígérem, lesznek szép és romanitkus részek addig is!
      Köszönöm szépen, hogy írtál nekem! :)

      Törlés
  7. Nagyon nagyon nagyon jol irsz !!! *----------* VÁROM A KÖVIT!!!!! (bocsi más nem jut az eszembe :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig örülök minden szónak! Köszönöm! :)

      Törlés
  8. Szia!:)
    Most egy huzamban 2 részt is elolvastam és mindegyik nagyon jó lett!:) Nagyon jól írsz! Ya Ou és Nana pedig mikor jönnek már össze? Már a vak is látja, hogy szeretik egymást.:D Várom a kövi részt.*.* mondjuk arra is kíváncsi vagyok hogy Camille-nak milyen szerepe lesz. Csak nem jött vissza véletlen.:) Kíváncsiság, kíváncsiság mindenhol.:))
    Várom a szombatot!
    Szia, Petra:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszettek! A kérdésre nem válaszolhatok, addig sok víz fog még lefolyni, de szavamat adom, hogy hamarosan valami változás lesz, azonban azt nem árulhatom el, hogy pozitív vagy negatív! Camillel kapcsolatban: lesz szerepe a későbbiekben, de hogy pontosan milyen, még bennem sem körvonalazódott teljesen!
      Örülök, hogy kíváncsi vagy, ez a célja egy írónak! :)
      Köszönöm szépen, hogy írtál!

      Törlés
  9. Szia! Nem rég olvastam el az összes részt és nagyon tetszik, emellett nagyon szurkolok Yaou-nak és Nanának :) a nyáron nem hozol sűrübben részeket??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Mindig örülök az új olvasóknak, köszöntelek! :)
      Sajnos nem.Elég sok dolgom van, nyelvvizsgára készülök, és én úgy gondolom, hogy egyrészről a jó munkához idő kell, másrészről pedig a várakozásnak is van valamilyen varázsa. Remélem ennek ellenére is velem tartasz! :)
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  10. Szia drága Jenni!:)
    A címnek nagyon megörültem, de most kicsit csalódott vagyok. Igazából nem is értem miért vagy mire számítottam. De meg kell mondjam nagyon tetszett, szóval ne érts félre.:) Jó volt azért az egészet a srác szemszögéből is elolvasni, ahogy lassan teljesen tudatosul benne a dolog. A visszaemlékezéssel ismét megvettél.:)
    Miért nem beszélték meg, mármint értem én, a barátság és inkább így mint sehogy, de ez bosszantó.:D Xia amúgy nagyon aranyos, kedves karakter lett.:) Most is ügyködik valamiben, a saját szalagavatóján. Úgy érzem lesznek itt még események, de hogy milyenek fogalmam sincs. Innentől fogalmam sincs mi lesz ezen az eseményen.:) Szóval nagyon várom a folytatást, hogy megtudhassam.:)
    Puszi, Bonie Millis

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Igen, a cím csalóka volt, de ez már nagy előrelépés az esetükben. A visszaemlékezést így utólag is neked ajánlom, hogyan feletkezhetnék meg róla, mennyire szereted! :) Mindig örömmel írom, hiszen általában szép emlékeket idézek fel!
      Lesz itt még sok minden, sok beszélgetés, sok... sok minden.. nem jártatom sokat a szám, úgy mi lenne az izgalom? :)
      Xia egy aranyos lány, egy teljesen pozitív karakternek szántam, a szalagavató..ígérem hű maradok magamhoz, és lesznek szép jelenetei!
      Mikor már te is elveszted a fonalat, aki egy 30 részes történetet végig olvasott tőlem, s magad is írsz, az tesz igazán büszkévé.. :) Szeretek meglepetéseket okozni!
      Köszönöm szépen, hogy megint és mindig írsz nekem! <3

      Törlés
  11. Drága Jenni! <3
    Szeretnék elmondani pár dolgot:)
    Először is nagyon nagyon jó a blogod, hihetetlenül jól írsz :3
    Másodszor ha abba mered hagyni, akkor megkereslek és kitekerem a nyakad :D (najó azért nem, de nagyon sírnék :'))
    Harmadszor végre találtam egy blogot, ami végre nem az a sablonos... nem is tudom mit mondjak rá :D Egy blogot, amit akkor is olvasnék, ha nem BTW-s lenne :) Egy blogot, aminél akkora balszerencsém van, hogy hetente csak egy részt hoz az író, pedig egész nap tudnám olvasni <3
    Negyedszer pedig már mindenkinek az agyára megyek, hogy folyton Nanáról és Ya Ou-ról beszélek, elemezem a történetet, tűnődöm, hogy mikor jönnek össze...
    Összefoglalva IMÁDOM az egészet!! <3
    Puszi, Bori :)

    VálaszTörlés
  12. Kedves Bori,
    boldog vagyok, hogy tetszik, remélem a későbbiekben is így fogod gondolni!
    Ne sírj kérlek, én már látom az első évad végét, és hogy lesz-e valamikor folytatás, azt majd meglátjuk. 30 rész + epilógusra tervezem, de rengeteg minden fog még ebben az előreláthatólag 12 részben történni! :)
    "akkor is olvasnék, ha nem BTW-s lenne" különösen jól esett ez a mondatod, hiszen sokszor tartok attól, hogy jó témát választottam, és nem a gondolatok, vagy a fogalmazás miatt olvastok, így ez most rendkívül jól estett, köszönöm neked!
    Nagyon hálás vagyok a hozzászólásodért, köszönöm szépen, a továbbiakban is számítok a véleményedre! :)

    VálaszTörlés