SCREAM! ~ Mámor

Sziasztok Drágáim!
Pontokba szedném mondandómat, kérlek olvassátok el!

• A fejezet +16-os! Kitettem egy közvélemény-kutatást a korotokat illetően, de a blogger nem működött együtt velem, így ide kiírom, hogy mindenki saját maga döntse el, hogy elolvassa-e, vagy sem. Éppen emiatt most különösen fontos, hogy leírjátok olvasás után a véleményeteket, hogy tudjam, írjak-e ilyen fejezeteket, vagy többeteknek nem fér bele! 
• Köszönöm szépen a sok-sok megjegyzést és pipát az előző részhez, mindre válaszoltam! Érdekes meglátások születtek, ezért is kérem, hogy tudassátok velem, mit gondoltok most, ennek elolvasása után.
• A részről még annyit, hogy az eleje kicsit visszanyúlik az előző fejezetbe, csak másik szemszögből, legyetek figyelmesek, és akkor megtudjátok, mi is történt az ez előtti rész végén!

Nem rabolom tovább az időtöket, kitört a nyár, vége az iskolának, élvezzétek a szabadságot, napozzatok sokat, de leginkább pihenjetek rengeteget, és hallgassatok mindig ByTheWay-t! :)

16. fejezet

Mámor

"Minden bársonyos érintés egy újabb szilánk a szívből,
amit vissza soha nem kapsz."

Nana

      Az előző percekben olyan érzések futottak végig rajtam, amiket még sosem tapasztaltam. Mikor megölelt, és nedves ajkai meztelen vállamhoz értek, egyszerűen egy másik dimenzióba kerültem. A testem felforrósodott, minden porcikám remegni kezdett, és ösztönösen hajtottam a fejem hátra. Nem tudtam szabályozni a tetteimet, így szememből könnyek kezdtek el potyogni, de azt se tudnám megmondani, hogy boldog vagy fájdalmas cseppek voltak. Mindenesetre, amikor YaOu közölte velem, hogy Lettyvel beszéltem telefonon, nagyon elszégyelltem magam. Nem normális, hogy így kiborultam, és ez megijeszt. Az pedig különösen nehezítette a helyzetet, hogy egy rövidnadrágba valamint egy szál melltartóba álltam előtte, és nem úgy nézett ki, mintha őt zavarná, én viszont felettébb kínosan éreztem magamat több okból is. Idegesen kapkodtam, mindent gyorsan akartam megcsinálni, éppen ezért nem sikerült semmi elsőre. Amikor megunta a szerencsétlenkedésem, elkapta a csuklómat, majd az ölébe rántott.

-     Ez mire volt jó? – Szemrehányó mondatnak szántam, mégis alig jött ki hang a torkomon, ő pedig semmit sem mondott, csak szolid mosollyal az arcán méregetett.

     Nedves, rakoncátlan tincseim a bőrömre tapadtak, majd mikor gyengéden kisimította őket, a gyomrom összezsugorodott, a szívveréseim száma megduplázódott, és nagyon fülledtnek éreztem a levegőt. Amikor nagy tenyerét fedetlen combomra helyezte, olyan folyamatok kezdtek el lezajlani bennem, amiket nem tudtam hova sorolni, még a levegőt is sokkal szaporábban vettem.  Ahogy közeledett felém, azt hittem, meg fog csókolni, titkon talán vágytam is rá, mégis megkönnyebbültem, amikor egy nagyon hosszú puszit nyomott homlokomra.

-     Gyere fel! – Suttogta borzasztó halkan, így még mindig nem szűnt meg körülöttünk a túlfűtött hangulat.

-     Jó. – A szívem továbbra is a tokomba dobogott, szinte némán ejtettem ki ezt a szót.

     A szándék ellenére még percek múltán is mozdulatlanul ültünk, s merültünk el egymás tekintetében, végül én szántam rá magam az indulásra. Nehezen álltam fel öléből, azonban ahogy eltávolodtam tőle, rögtön hiányérzetem támadt, és legszívesebb újra hozzábújtam volna. Ahogy telnek a napok, a hetek, egyre többet kerülünk ilyen helyzetekbe, egyre több ilyen pillanatunk, percünk van, ami nem tudom, jó-e. Csak az élet tudja, mi lesz ennek a vége, mindenesetre jó lenne, ha végre eldöntené, mert ez így engem meg fog ölni. Még pár ilyen tekintet, érintés és leáll a szívem, az biztos.

-     Kik vannak fent, mert elég nagy volt a háttérzaj? – Kérdeztem, mikor kiléptünk lakásomból, és meg is könnyebbültem, ugyanis az esti levegő kicsit kitisztította a fejemet.

-     Csak mi vagyunk, de Oliver már nem volt józan, amikor lejöttem, szóval ne foglalkozz vele, ha valami furcsát mond. – Maga elé engedett a lépcsőn, nekem pedig eszembe jutott, hogy végül nem is beszéltük meg, mi történt a versenyen vagy akárhol is voltak.

     Amikor beléptünk, a lakás egy kisebb csatatérre hasonlított, ahol már nem csak Oliver, de a másik két fiú sem volt teljesen tudatánál. YaOu félre rúgott maga elől egy üres üveget, mire a többiek is észrevettek minket.

-     Megjöttek a mi kis tubicáink is. – Tántorgott felénk Oli, én pedig ijedten néztem fel a mellettem álló fiúra, aki nagyon dühösen próbálta tudatni illuminált barátjával, hogy fogja be a száját.

-     Szerintem ne igyál többet. – Vette ki kezéből a már félig kiürült poharat, ami a szőke srácnak egyáltalán nem tetszett.

-     Szerintem meg inkább neked kellene még innod. – Megveregette a vállát, majd otthagyott bennünket.

      Az este több beszólás nem esett, legalábbis nem emlékszem rájuk. A rögtönzött partink során jó pár üveg alkohol elfogyott, a pusztításban pedig én is lelkesen segédkeztem, aminek meg is lett a következménye. Éjféltájban elérkezett az a pont, amikor magamon kívülre kerültem, levetkőztem a gátlásaimat, a szégyenlősségemet, és önfeledten bulizni kezdtem. A lányokkal énekeltünk, sikoltoztunk, még az asztalra is felmásztunk. Nevetgélve egyensúlyoztunk a magasban, s mikor már sokadszorra tántorodtam meg, egy kéz nyúlt térdeim alá, majd emelt le onnan. Ahogy karjaiba vett, belekapaszkodtam a nyakába, így tiltakoztam az ellen, hogy letegyen. Túl sokáig voltam távol tőle, többé nem akarok. Azt akarom, hogy mindig ilyen közel legyen hozzám, sőt, ha lehet, még ennél is közelebb.

     Vágyakozva néztem fel szemeibe, amik csillogva fürkészték arcomat. Egyik tenyeremet az arcára simítottam, majd ujjaimat végighúztam ajkai mentén, végül megérintettem az álla felett található heget is. Érzem, ahogy beleborzong érintésembe. Teljesen belesimultam a karjaiba, és nem érdekeltek a következmények. Ez az egyetlen hely, ahol teljesen biztonságban érzem magam. Az első pillanattól kezdve olyan nyugalmat árasztott felém, ami eloszlatta az összes kétségemet, elfújta a félelmeimet.

     A pillantásunk mintha egybeforrt volna, továbbra sem szakadt el a másikétól, azonban eközben a környezet megváltozott. YaOu bevitt a szobájába, majd letett az ágyra. Néhány másodpercig tétovázott, de végül befeküdt mellém. Kuncogva bújtam hozzá, majd szemeimet behunyva lélegeztem be bódító illatát. Jól esett végre úgy átölelni, hogy nem voltak ellentmondásos gondolatok a fejembe, csak az ösztöneim vezéreltek. Hagytam, hogy mindkét karját körém fonja, arcát belefúrta a nyakamba, ráadásul időközben a lábaink is összegabalyodtak. Ahogy bőrömön megéreztem forró leheletét, már nem csak az alkoholos befolyás ködösítette el agyamat, hanem az az izgatottság is, amit akkor érezek, mikor ennyire közel kerülünk egymáshoz. Lopva egy-egy apró puszit helyezett el nyakamon, én pedig ujjaimat belevájtam izmos vállaiba. Egyik kezét elvette derekamról, majd a hajammal kezdett játszadozni. Szapora lélegzetvételink megtöltötték a csendes szobát, és a levegő is felforrósodott körülöttünk. Mindkettőnkben jócskán munkálkodott már az alkohol, de az csak feloldott minket, ezek a pillanatok már túl régóta értek. Addig fészkelődtünk, míg teljesen fölém kerekedett, de nem nehézkedett rám, megtámasztotta magát mellettem. Bátortalanul markoltam meg pólója nyakát, és húztam picit közelebb magamhoz, így a felsőtestünk összesimult. A tekintete egyre sötétebbé vált, az én szívem pedig pokoli tempót diktált. Amikor újra nyakamhoz hajolt, hatalmasat sóhajtottam, ugyanis megtalálta a gyengepontomat. A fülem alatti érzékeny részt kezdte el puszilgatni, ahol azt is érezhette, mennyire szapora a pulzusom.

-     Kókusz illatod van. – Suttogta nagyon halkan.

     A hangja most másképp csengett. Mélyebb volt, mint általában, tele volt vággyal, ami még jobban elvette az eszemet. Eddig magam mellett pihentettem tehetetlen kezeimet, de most egyiket lassan belevezettem hajába, másikkal pedig a tarkóját kezdtem simogatni, amivel egy halk nyögést sikerült kiváltanom belőle. Nyakamról áttért az arcomra, és szemem sarkától a szám széléig minden milliméterre hintett egy leheletnyi csókot. Felbátorodva nyúltam be pólója alá, majd lassan le is húztam róla. Ahogy hozzáértem oldalához, megfeszültek izmai, ajkai kicsit szétnyíltak. Elképedve kémeltem végig kidolgozott felsőtestét, és megilletődve kerestem tekintetét. Szemei pajkosan csillogtak, amitől végtelenül zavarba jöttem. Legördült rólam, majd az ölébe húzott. Lábaimat dereka köré kulcsoltam, tenyereimet meztelen mellkasára simítottam, és igyekeztem nem zihálva venni a levegőt. Megemelte államat, így kénytelen voltam felnézni rá. A pillantásunk újból összekapcsolódott, homlokát az enyémnek döntötte.

     A felsőm a hátam közepéig felcsúszott, YaOu pedig a fedetlen részre kis köröket rajzolgatott. Minden érintése perzselte bőrömet, feszegette a tűréshatáromat. Az orrunk teljesen összeért, lehelete csiklandozta arcomat. Jelentősebb mozdulatok nélkül ültünk hosszú percekig, mikor YaOu megtörte a csendet.

-     Nem így akarlak először megcsókolni. – Váratlanul ért a hangja, és a csók szó is megrémített, mégis a szívem beszélt az agyam helyett.

-     Hanem hogy? – Picit távolabb hajolt tőlem, hogy rendesen a szemeimbe tudjon nézni, majd arcom kezdte gyengéden cirógatni.

-     Úgy, hogy józan vagy. Nem tudom, akkor is akarnád-e.

-     Akarnám. – Szaladt ki a számon, mire YaOu rám villantotta ezer wattos, őrjítő mosolyát. – Ezt ne csináld. – Szenvedtem látványosan, de ő ezzel cseppet sem foglalkozott.

-     Tetszik, amiket mondasz, amiket csinálsz. – Kacéran elvigyorodott, és mellkasán, kockás hasán végig kalandozó ujjaimra pillantott. Megilletődve bújtam el nyakában, ami őt hangos nevetésre késztette.

     Azt hittem azzal, hogy közölte velem, nem fog megcsókolni véget értek kínjaim, de tévedtem, ugyanis lehúzta vállamról toppom pántját, minek helyén forró csókokat hagyott, néha óvatosan meg is harapta bőrömet, ami jóleső nyögést szakított fel belőlem. Egyszerűen elvesztettem a maradék józaneszem is, belekapaszkodtam hajába, és kicsit hátrahúztam fejét. Kacér félmosollyal pásztázta arcom, majd mikor beleharaptam ajkaimba, szinte azonnal megéreztem övéit sajátomon, de felocsúdni sem volt időm, hiszen egy parányi puszi után már el is távolodott.

-     Élvezed ezt, igaz? – Türelmetlenül bújtam ki az ölelésből, és másztam kicsit távolabb tőle.

-     Elhiheted, hogy legalább annyira akarom, mint te, ha nem jobban. Csak én tudatomnál vagyok, ellenben veled, kicsi lány. – Újra közelített felém, de ezúttal a köztünk már tisztes távolságnak számító tíz centimétert nem lépte túl.

-     Nem vagyok kicsi. – Kezdtem el homlok ráncolva duzzogni, mire ő vett látványosan nagy levegőket.

-     Ne legyél ennyire aranyos, kérlek. – Meglepődve néztem rá, mivel akkor nem csinált ilyeneket, mikor az imént rajtam feküdt. – Fogadjunk, gőzöd sincs róla, mennyire szexi az ártatlanságod, a bájod. – Úgy sütöttem le tekintetem, mintha rosszat csináltam volna, ő viszont ezt kihasználva ismét a karjaiba zárt.

-     Álmos vagyok. – Vallottam be végül hosszas tépelődés után, ugyanis nem tudtam, hogy az lenne jó, ha ennek az éjjelnek sose lenne vége, vagy ha minél hamarabb reggel lenne.

YaOu

-     Aludj királylány, úgysem fogsz holnap erre emlékezni. – Hosszú csókot nyomtam homlokára, majd arcára, és végül egy apró puszit adtam szájára is.

-     Jóéjszakát! – Szorosan hozzám bújt, én pedig magamhoz öleltem, de mindenem megfeszült, amikor megéreztem nedves ajkait mellkasomon. Benntartottam a levegőt, és próbáltam tízig elszámolni. Össze kell szednem a maradék önuralmam, különben felesleges volt eddig türtőztetnem magam.

     Alig tellett bele néhány percbe, és Nana már egyenletesen szuszogott mellettem. Elaludt. Ahogy végig futtattam magamban az elmúlt bő fél óra eseményeit, muszáj volt mosolyognom. Hihetetlen, miket hoz ki belőle az alkohol, de ami igazán döbbenetes az az, hogy meg tudtam állni, hogy megcsókoljam, vagy ne adj isten, mást is csináljak. Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha kihasználom a helyzetet, és ezért tönkremegy a barátságunk. Majd alakul minden a maga tempójában. Azt még mindig nem tudom, hogy mit érez irántam, de az biztos, hogy a vonzalom a részéről is megvan, ráadásul elég erőteljesen. Viszont az világossá vált, hogy részemről ez bőven több mint vonzalom. Ha csak az lenne, akkor nem tudtam, és nem is akartam volna ennyire visszafogni magam. Ő egy kincs számomra, amit félek elveszíteni. Sokkal többet jelent nekem még annál is, mint amit magamnak bevallok. – Végül ezekkel a gondolatokkal, és egy angyallal a karjaim között ragadott magával az álom.

     Legédesebb álmaimtól egy hangos puffanás szakított el, de még mielőtt a másik oldalamra fordultam volna, ahogyan azt tenni szoktam, Nana mocorogni kezdett mellettem. Irányába billentettem fejemet, s elmosolyodtam a látványán. Gyönyörű barna haja teljesen beterítette hófehér párnámat, a takaróba belegabalyodott, így lába valamint karcsú dereka is szemem elé tárult. Apró levegőket vett, ajkait pedig alig látható mosolyra húzta. Remélem, szépet álmodik. – Finoman simítottam végig kedves arcán, vigyázva, hogy fel ne ébresszem. Ennek ellenére mégis közelebb bújt hozzám, pici kezét végighúzta meztelen mellkasomon, engem pedig elöntöttek a tegnap éjjel emlékei. Behunyt szemekkel próbáltam kitisztítani a fejemet, de ez nem bizonyult túl egyszerű feladatnak, ráadásul Nana sem könnyítette meg.

     Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy kimegyek a többiekhez, mert itt képtelen leszek józan maradni, abba pedig bele se mertem gondolni, hogyan magyarázom meg Nananak a történteket, ha valamilyen csoda folytán emlékezni fog rájuk. És mivel egyre inkább fészkelődik, villámgyorsan ki kell találnom valamit.

      Nem volt időm cselekedni, mert nagy barna szemeit óvatosan kinyitotta, majd rám emelte tekintetét, és ijedten nézett előbb az én meztelen felsőtestemre, majd magára. Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, aztán kezét hirtelen fejéhez kapta. Az előbbi rémület eltűnt arcáról, fájdalmasan felnyögött, amin akaratom ellenére is kuncogni kezdtem.

-     Fáj? – Érdeklődtem, miközben megpusziltam buksiját, hátha az segít rajta.

-     Nagyon. – Nyögve dörzsölte homlokát, de az most nem fog használni.

-     Hozok neked gyógyszert. – Már félig felültem, mikor elkapta karomat.

-     Ne, kérdeznem kell valamit. – Jesszusom, ne, még nem vagyok rá felkészülve. – Tegnap történt közöttünk valami olyan, amit amúgy nem szoktunk csinálni? – Furcsán megfogalmazott mondatán nevetnem kellett, de egyben nagy kő esett le a szívemről.

-     Nem. Sokat ittál, az asztalon táncoltál, és mivel folyamatosan szédelegtél, levettelek onnan, lefektettelek, aztán néhány perc múlva aludtál is, mint a bunda. – Kicsit bűntudatom volt, amiért az említett események közötti fél órát eltitkoltam előle, de jobb, ha nem tudja.

-     Sajnálom! Szerintem soha életemben nem ittam még ennyit. – Elgyötört arcát látva késztetést éreztem rá, hogy átöleljem, hogy úgy tartsam a karjaim között, mint az éjszaka, de nem tettem.

-     Ne hidd, hogy ez volt az utolsó. A másnaposság a bulival jár, néha belefér. – Kimásztam az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt, hogy valamelyest enyhítsem Nana kínjait.

     Ahogy kiléptem a szobából teljesen elborzadtam. Először is romba döntöttük a nappali egészét, de még jobban sokkolt egy bizonyos személy látványa, egy olyané, akiről azt hittem, többé sosem fogok hallani…