2013. május 25., szombat

13. fejezet

Szép napot Drágáim!
Remélem a borús idő nem árnyékolja be a napotokat, nekem nagyon jó kedvem van! Köszönöm nektek, hogy vagytok nekem! Minden szombatomat megszépíti, mikor elolvasom a kommentjeiteket és válaszolok rájuk. Ilyenkor érzem, hogy együtt éltek ti is a történettel, pont mint én! Hálás köszönet mindenkinek, aki ír nekem, pipál egyet, a chat-be ossza meg velem véleményt, feliratkozik és olvassa a blogot!
A fejezetről nem mondanék semmit, mert magáért beszél, mindent ott folytatunk, ahol múlt szombaton abbamaradt.

Mi a véleményetek a Forgive me és a Till i break szövegéről? Szerintetek is Molly-nak szól? Engem nagyon meghatottak!
(Erről csak annyit, hogy nagyon ráéreztem, mert a blogban több helyen megjelennek a dalszöveg egyes részletei, momentumai. Az elmúlt, már általatok olvasott részekbe is, és a továbbiakban is. Én jelenleg a 23. fejezetet írtam meg, tehát SEMMI köze a dalszövegekhez, csupán megéreztem)

Nem húzom tovább az időt! Jó olvasást, és remélem kapok néhány véleményt a fejezetről, a számokról és az új kinézetről! :)


13. fejezet

Biztos, hogy barátok?

                     
Molly Sandén

     Mozdulata váratlanul ért. Teljesen lefagytam, mikor a semmiből megéreztem derekamon kezeit. Szemeimet behunytam, majd eldobva minden elvem, odabújtam hozzá, és átöleltem. Ahogy feleszmélt a meglepődésből a távolságot nullára csökkentette közöttünk. Testünk teljesen összeforrt. Mellkasunk egymásnak simult. Szaporábban kezdte a levegőt venni, ahogyan én is. A szívem olyan ütembe vert, hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Így akarok maradni az örökkévalóságig. Ahogy belefúrtam fejem a vállába elöntöttek az emlékek.

     * Bárcsak minden reggel erre kelnék. Eric apró puszikkal hinti be arcom, miközben karomat simogatja. Lejjebb haladva a nyakamra lehel apró csókokat, engem pedig folyamatosan ráz a hideg, s megjelentek a hasamban azok a kedves kis pillangók is, valamennyiszer hozzám érintette ajkait. Fülemhez hajolt, és azt suttogta, hogy ideje felkelni.
-     Elkényeztetsz – nyöszörögtem mosolyogva.
-     Ez a cél – közelebb húzódott, majd száját enyémre helyezte. Először lágyan csókolt, aztán szenvedélyesebben. Ajka egyre hevesebben kényeztette enyémet, kezei pizsamám alatt kezdtek kutakodni, míg hozzám simuló felsőtestéből szíve kitörni készült. Éreztem, hogy többet akar.
-     Nem most akartál kikelteni az ágyból? – Motyogtam szájába, de mit sem törődve velem csókolt tovább.
-     Meggondoltam magam. – Felelt kis idő múlva, majd mikor nagy nehezen meggyőztem, hogy éhes vagyok, elengedett.
-     Akkor gyere, van kaja. – Kacsintott, majd leszállt rólam, és kiment a konyhába.

-     Most azonnal vegyél erre valamit, ha nem akarod, hogy itt és most vessem rád magam. – Nézett végig fehér, csipkés, combközépig sem érő hálóingemen, majd jelentőségteljes tekintettel a szoba felé mutatott, ahonnan kijöttem. Beleharapott alsó ajkába, így úgy döntöttem, azért sem teszek eleget kérésének. Kacér tekintettel felé közeledtem, majd átkaroltam nyakát, és röviden megcsókoltam. Neki nem volt ez elég, visszahúzott magához, és falni kezdte ajkaimat. Derekamon nyugvó keze a fenekemre csúszott, majd megemelt, és feltett a pultra. Hasam megmordult, hogy ő akkor is kajára vágyik, ha mi éppen egymás társaságát szeretnék élvezni.
-     Csináltam reggelit. – Nevetett fel végül Eric, majd az asztalra mutatott.
-     Ezt nem te csináltad. – Már az illatról éreztem, hogy ez nem az ő műve.
-     Jó valóban nem, de én hoztam. – Vigyorgott szemtelenül, mire egy puszit kapott jutalmul.*

     Nem tudom, mióta állunk így, de ezt nem szabad. Ez nem helyes. Csak megsebzem magamat. De nem értem, miért csinálja?  Folyton magához ölel, egem pedig ezzel összetör. Mintha szándékosan kínozni akarna. – Hülye, ezt magad sem hiszed el! – Szólalt meg bennem a józan eszem, és igaza van, valóban nem, de akkor miért, miért teszi ezt velem állandóan?
      Minden erőmet összeszedve megpróbáltam elhúzódni tőle, de ez több szempontból sem volt egyszerű. Egyrészről a szívem, mint egy mágnás húzott vissza hozzá. Másrészről Eric úgy szorított magához, hogy megmozdulni is alig bírtam. Amikor végre sikerült egy kissé növelni köztünk a távolságot, felnéztem a szemébe, szólni akartam, de kinyitottam a számat, és be is csuktam. Szó szerint a torkomban ragadtak a szavak. Elvesztem. Elvesztem a szemeiben, elvesztem a gondolataimban, elvesztem a fájó, reménytelen szerelemben.

-       Eric. – Nyögtem, ki hosszú idő után, habár ez is csak akadozva ment, s vágyakozóbban hangzott, mint gondolataimban. – Mi a fenét csinálunk megint?
-       Nem tudom, de…
-       Nincs de! – Szakítottam félbe, majd teljesen kibújtam öleléséből. – Mikor legutóbb ezt csináltuk, hetekig nem beszéltünk. Barátok vagyunk. – Jelentettem ki határozottan.
-       És nem ölelhetem meg a barátom? – Kérdezte kissé felháborodottan.
-       Így nem. – Válaszoltam egyszerűen, majd bementem a szobába, ahol hat kérdő és egy dühtől izzó szempárral találtam szembe magam. Tone tekintete villámokat szórt, amit egyáltalán nem értettem. Lehet valaki megbántotta valamivel?
-       Ti ketten. – Mutattam Mimmire és Dannyre. – Hol voltatok?
-       Az ajtó előtt. – Válaszolta a srác. – Nem vagyok őrült. – Tette hozzá, így biztos voltam benne, hogy tudja, mit engedhet meg magának a húgommal szemben. Leültem melléjük, majd elkezdett mindenki beszélgetni, én pedig Mimmi felé fordultam.
-       Miért kellett ezt? – Halkan suttogtam, nehogy más is meghallja.
-       Megérdemelte.
-       Nagyon megbántottad.
-       Ő is téged. – Tényleg nagyon megharagudott Ericre. Sosem beszélt még róla ilyen hűvösen.
-       Az nem a te dolgod Mimmi. Eric nagyon szeret téged. – Próbáltam minél lágyabban beszélni, hátha azzal megenyhítem. Tudom, hogy Ericnek nagyon fáj, amit mondott neki.
-       Mit mondott neked? Mármint abból, amit a fejéhez vágtam? – Kérdezte gyanakvóan.
-       Hogy félreismerted, utálod és csalódtál benne. – Soroltam, ő pedig kicsit meglepetten nézett vissza rám. – És az utóbbi nagyon szíven találta. Szóval kérlek, legalább azért kérj bocsánatot tőle.
-       Komolyan csak ennyi? – Közben bejött Eric is. – Mért nem mondtál el neki mindent? – Címezte immáron neki a kérdést.
-       Nem volt elég velem összeveszned? – Eric hangja kicsit szemrehányó volt. – Elmondhatom neki a másik felét is, ha szeretnéd. – Vetette oda gúnyosan.
-       Oké! – Vettem egy nagy levegőt, majd határozottan és minden szavamat nyomatékosan kiejtve folytattam. – Utoljára teszem fel a kérdést, de ezúttal választ akarok rá. Min vesztetek össze?
-       Raj… - Szólalt meg Mimmi, de Eric félbeszakította.
-       Az a mi dolgunk. – Zárta le a témát. Ismerem már annyira, hogy hiába ellenkeznék, úgy sem megyek vele semmire. Húgom, viszont lehajtotta a fejét, és a többiek is mind hallgattak. Van egy olyan sejtésem, ha megtudom, nagyon mérges leszek Mimmire.
-      Emberek! – Csapta össze kezeit Danny. – Igyunk valamit! – Állt fel, majd két üveggel tért vissza. Az egyikben csoki likőr, a másikban pálinka volt. Öntött mindenkinek, amit kért. Úgy látom, ma taxival megyünk haza.


-       Nem vagytok éhesek? – Szólalt meg hosszú idő után Eric, miközben a hasát simogatta.
-       De. – felelte a csapat fele, azonban senki sem mozdult meg.
-       Akkor? – Kicsit elnyújtotta a betűket. Arra várt, hogy valaki felajánlja, hogy csinál valamit. Jellemző – mosolyogtam magamban.
-       Van egy csomó kaja a hűtőben, szolgáld ki magad. Engem érdekel a film vége. – Adta ki Danny az utasításokat Eric pedig duzzogva felállt.
-       Ne segítsek? – Ha nem teszem fel ezt a kérdést, még bűnösnek érezném magam, ha elvágja valamiét.
-       Azért ennyire szerencsétlen nem vagyok. – Nézett rám csúnyán, és közben grimaszolt, így nagyon édes fejet sikerült vágnia. – Kikérem magamnak! Egyedül is boldogulok. – Nyöszörgött tovább, ami engem csak mosolygásra késztetett. Kezeimet feltettem védekezésképpen.
-       Hagyd csak. Egy ideje már nem szolgálja ki senki. Muszáj feltalálnia magát, ha nem akar éhen halni. – Alex beszólására újra megdermedt a levegő. Eric szúrósan nézett rá, amolyan „Fogd már be a szádat te idióta” pillantásokat lövellt felé. Én csak lehajtottam a fejem. Valóban mindig kiszolgáltam, de olyan elveszett volt a konyhában, és szerintem még mindig az.

Eric Saade

     Ezt nem hiszem el. Annyi nő van itt, ráadásul nem is én vagyok a házigazda. Milyen már, hogy nekem kell kaját csinálni? És még pofátlan módon ők is kérnek. Igaz, hogy Molly felajánlotta a segítségét, de az előző jelent után… meg amúgy is, azért az nagyon ciki lett volna. Meg tudom oldani egyedül is. Csak nem akkora ördöngösség egy bundáskenyeret megcsinálni. Kell hozzá: Első probléma, mi kell hozzá? Kenyér, tányér, Molly valami papírra szokta rátenni. Jajj, mibe is kell sütni? Danny miért pakol mindent szét? Nem találok semmit, csak tasakokat. Valami olyan flakon kell, amibe sárgás lötty van. Ez az! Tehát olajnak hívják. Na, ezt megjegyzem. Hmm, valamit biztosan elfelejtettem, de nem tudom mit. Nem számít! Csak nem akkora baj, ha egy hozzávalót kihagyok. Á, só. Az mindenbe kell, de mit sózzak? Az olajat vagy a kenyeret?


-       Molly! – Kiabáltam ki. Én ezt nem bírom. Engem nem a konyhába teremtettek. Popsztár vagyok az ég szerelmére!
-       Mi az? – Hallatszott kintről a hangja. – Te szentséges ég! Mit művelsz már megint?
-       Nem így kell csinálni? – Néztem rá hatalmas szemekkel. Hát persze, hogy nem így kell, különben minek hívtam volna?
-       Mi volt az eredeti terv? – Fogta fejét. Szegény, egyszer a sírba viszem.
-       Bundáskenyér? – Inkább kérdeztem, mint kijelentettem. Csak felnevetett, és elkezdett körülnézni.
-       Értem én, de hova tetted a tojást? – Forgott még mindig össze vissza.
-       Tudtam, hogy valami még hiányzik. –Ért el a megvilágosodás. Nos, legalább megvan melyik hozzávalót felejtettem el. – Túl fehér volt.
-       Eric. – Nézett rám megbotránkozva és kétségbeesetten. Az olyan fontos lenne, hogy ilyen hülyének kell nézni, mert kihagytam belőle? – Mégis, hogy akartál „bunda” nélkül bundáskenyeret csinálni?
-     Ja, hogy annak azért az a neve. – Megint kinevet. Na, adok én neki. – Viszont – tartottam fel mutató újam. – Észrevettem, hogy valami nem stimmel a színével.
     Molly a pultba kapaszkodva nevetett, és őt látva nekem is sokkal jobb kedvem lett. Eszembe jutott a hónapokkal ezelőtti panírozós incidensük. Nem vagyok konyhatündér, ezen nincs mit szépíteni.
-       Na, figyelj! Megmutatom, hogy kell. – Állított maga mellé, mint az anyuka a kisgyereket.
     Mindent beleöntött a szemétbe, vagy a mosogatóba, és újból nekilátott. Felverte a tojást, beletette a sót – hát én az olajba öntöttem, de ezt sosem fogja megtudni – majd megforgatta benne a kenyeret, mikor az már sárga volt, átemelte a forró olajba. Percek alatt kész lett, és sokkal étvágygerjesztőbben nézett ki, mint az enyém.
-       Mondhatjuk azt, hogy együtt csináltuk? – Néztem rá a lehető legaranyosabb nézésemmel, mire csak enyhén fejbevágott.
-     Engem ezzel nem hatsz meg! – Adott egy puszit az arcomra, majd megtörölte a kezét, és kiment. Komolyan az őrületbe kerget! Egy órája még azért problémázott, hogy megöleltem, most meg magától puszilgat. Ha valaki kiigazodik a női elmén, annak Saade díjat adok!

     Megfogtam a tálcát, amire Moll szépen rátette a kenyereket és még pár tányért is, majd besétáltam a többiekhez,
-       Kaja! – Kiáltottam el, mire mindenki hangoskodni kezdett, majd felém indultak, míg Danny eléjük nem állt. Megtorpantam, és elég meglepődött fejet vágtam. Sejtelmesen rám nézett. Hát ez meg mi a frászt akar?
-       Te csináltad, vagy Molly? – Mi ez a hang? Komolyan kezdek félni tőle.
-       Molly. – Mondtam meg az igazat, mire Saucedo elkurjantotta magát, és kitépte a kezemből a tálcát.
-       Együnk! – Mindenki enni kezdett, Tone-t és Mollyt leszámítva. Előbbi csak ült, és nem volt valami jó kedvében, míg utóbbi majd’ ledőlt a kanapéról a nevetéstől. Én csak álltam, mire leesett miért kérdezte.
-       Danny bazd meg, mekkora suttyó vagy! – Végül én is nevetni kezdtem, aztán enni is. Azt hiszem mindannyian jobban jártunk, hogy nem én „főztem”.

Tone Damli

     Alig vártam már, hogy végre elinduljunk. Belülről majd szétvetett a düh, a harag, a féltékenység, a gyűlölet. Akkor éreztem magam utoljára ennyire feleslegesnek, amikor ide jártam arra a félévre iskolába. Azóta mindig a középpontban voltam, mindenki rám figyelt, és az én kívánságaimat lesték. Itt azonban nem. Olykor-olykor hozzám szóltak, de leginkább egymással voltak elfoglalva, vagy azzal, hogy mi folyik Eric és Molly között.
 
     Először Gina meg Rosshana ment el. Utóbbi pont olyan lenézően és fintorogva méregetett egész este, mint Mimmi Sandén. Ezzel a két nőszeméllyel lehet, hogy meggyűlik a bajom. Nem számítottam ilyen akadályokra, de nem érdekel. Kettővel több vagy kevesebb embert teszek tönkre, mit számít nekem?
-     Mimmi, menni kellene. – Szólalt meg Molly. Azt hittem már sosem akar elhúzni. A tudattól, hogy Eric mellett ül, hogy összeér a combjuk, a karjuk, ökölbe szorul a kezem.
-     Még ne! – Szólalt fel egyszerre a lány, a szőke srác és Popular is. Fogadok, engem egyik sem marasztalna, akkor őt miért? Mi van benne? 
-     Danny, fogd be! – Dörrent rá Eric.
-     Én a helyedben meg sem szólalnék. – Nézett villámló tekintettel rá a fiatalabb Sandén lány. Gőzöm sincs, mi folyik itt, pedig lehet, hogy hasznot kovácsolhatnék belőle.
-     Lehet, hogy utálsz, de ebből akkor sem engedek. – Miből nem enged?
-     Foglalkozz a saját életeddel! Az enyémből meg maradjál ki! – Üvöltött Ericcel. Hogy hagyhatja ezt? Én már rég szájba vágtam volna ezt a kis csitrit.
-     Mimmi, fejezd be! Igaza van Ericnek! – Hallgattatta el Molly húgát, majd ránézett Dannyre. „Kérlek, ne csináld!” Tátogta a szavakat felé. A srác csak bólintott egyet, és lassan felállt. Adott két puszit Mollynak, és mondott is neki valamit, majd Mimmi felé hajolt, de Eric megfogta a kapucniját, majd ellentmondást nem tűrően hátrahúzta, aminek lendületével a szőke a kanapén landolt.
-     Kurvára elegem van belőled, Saade! – Hú, felvágták a nyelvét. Szegény ajtó.
-     Bocs, megint. – Rázta meg Molly vörös loboncát. – De Danny, akármit is akarsz, fejezd be, mielőtt megsérül! Nőnek néz ki, de még egy kislány!
-     Te alig múltál tizenöt, mikor Ericcel összejöttetek. – Vágta hozzá a szőke, Sandénhez. Hú, ez izgalmas lesz.
-     Ezt ne keverd ebbe bele! – Nem láttam még Ericet ilyen mérgesnek. Nem tudom, hogy a kapcsolatuk felemlegetése váltotta ki belőle ezt a nagyfokú dühöt, vagy a lányért aggódik ennyire, de szabályosan üvöltött barátjával.
-     Miért? Az miben volt más? – Saucedo sem hagyja magát – állapítottam meg.
-     Tizenhét voltam! Te pedig most huszonhárom vagy! Hat évvel fiatalabb nálad! – Na így már világos.
-     Mára elég volt a vitákból. Hagyjátok abba! – Szólt rájuk kicsit erélyesebben Molly. – Ne haragudj! Általában nem vagyunk ilyen balhésak. – Fordult felém kedvesen, és bocsánatkérően nézett rám. Visszamosolyogtam rá, majd bólintottam egyet, de körmeimet ismét belevájtam tenyerembe, így az újra vérezni kezdett.
-     Vigyázzatok magatokra! – Ölelte át Eric exét, és egy hosszú puszit adott homlokára.
     Engem senki ne nézzen hülyének. A vak is látja, hogy ezek szeretik egymást. Ez minden volt, csak baráti búcsú puszi nem. Arcomat már nem tudtam kordába tartani, és éreztem, ahogy vonásaim eltorzulnak, valamint kiül rám a gyűlölet és az undor. Felpattantam, bementem a mosdóba, majd amikor visszatértem, Eric szólt, hogy mi is indulunk.

-     Sajnálom ezt a mait. Egyáltalán nem így képzeltem el, de Mimmi teljesen begőzölt. Fogalmam sincs mi ütött belé. – Szabadkozott Eric immáron az autóban.
-     Semmi gond, de nem igazán értek semmit. – Utaltam ígéretére, miszerint mindent elmagyaráz.
-     Sietsz? – Kérdezte, mire megráztam a fejem. – Akkor gyere fel hozzám, és mindent elmondok. – Most komolyan felhívott magához?
-     Örömmel. – Mosolyodtam el kacéran. Itt az én időm.
     Beértünk a lakásba. Hangulatos, sőt kimondottan ízléses volt. Leginkább a lila, a fekete és a fehér színek domináltak. Eric a nappaliba vezetett, majd hellyel kínált. Leültem a bőrfotelbe, így előttem állt az üvegasztal, amin néhány virág volt.
     Észrevettem, hogy a kandallón képek sorakoznak fel, így oda sétáltam. Mind közös kép. Némelyiken az anyukájával, másikon apukájával vagy fiatalabb gyerekekkel pózolt. Kutatásaim szerint ők a testvérei, a szőke lány pedig Lina, a nővére. Volt ott fotó még a ma megismert táncosokról és Mimmi Sandénről is. Középen, pedig Molly. Ezt nem hiszem el! Megint ő! Minek van vele még kint közös képe, ha már szakítottak? Ráadásul ő az egyedüli, akiről egyénileg is van kép. Tönkre fogom tenni! Azt is meg fogja bánni, hogy megismerte Ericet! Örökre emlékezni fog a nevemre, és nem csak emlékeztetni fogom valakire. A legrosszabb rémálma leszek!
-     Na, ne kímélj! Bombázz azokkal a kérdésekkel! – Vetette le magát a kanapéra, én pedig visszaültem eredeti helyemre, így pont vele szemben helyezkedtem el.
-     Mi volt ez az egész? – Mindent tudni akarok, csak meséljen! Biztosan találok, majd hasznos információkat.
-     Szóval, gondolom arra rájöttél, hogy Molly a volt barátnőm.
-     Volt? – Kérdeztem vissza. Rendkívül érdekel, mit fog mondani.
-     Igen – válaszolta határozottan. – Barátok vagyunk. – Na, ez már nem volt túl meggyőző.
-     Hát nekem ma nem úgy tűnt.
-     Négy és fél évig voltunk együtt. Mindkettőnknek furcsa ez a barátosdi. Ennyi az egész. – Hát engem nem fog meggyőzni. Láttam, amit láttam, de higgyen csak, amit akar.
-     Rendben. Nem szólok közbe, mesélj, mert sajnos kíváncsi természet vagyok. – Kacsintottam rá, mire elvigyorodott, és belefogott mondandójába.
-     Ne vedd magadra, de Mimmi miattad borult ki ennyire. – Igyekeztem meglepett fejet vágni, de ezt én is tudtam, ez volt a cél. Szóval marhára nem mondott újat. – Tudod, tizenkét éves volt, amikor megismertem, és mindig húgomként kezeltem. Akkor sem változott vele a kapcsolatom, mikor Molly és köztem a szerelemnek vége lett. – Kis szünetet tartott, mély levegőt vett.  Méghogy vége. Nem tudom eldönteni, hogy engem akar becsapni, vagy ezt magával is el akarja hitetni. – A fejébe vette, hogy ő majd újra összehoz minket, de ez több okból sem fog sikerülni neki. És ma valószínűleg félreértette, hogy miért vittelek magammal. Nem várta meg a magyarázatom, ezért úgy gondom azt hitte, a barátnőm vagy. – Nevetett fel ezen, mintha olyan képtelenség lenne. Barom.
-     Már megbocsáss, de mért tartozol magyarázattal egy tizenéves kislánynak?
-     Mert szeretem. – Válaszolta nemes egyszerűességgel. Ezt nem tudom megérteni, talán mert soha nem szerettem senkit. Ő lett volna az egyetlen, de Molly ettől a lehetőségtől is megfosztott. Minden az ő hibája!
-     Igazából érteni értem, amit mondasz, de egyet nem értek veled. – Majd egy életem, egy halálom, vagy elmondja, vagy nem. - És mi van Dannyvel?
-     Mimmi évek óta fülig szerelmes belé, de eddig nem igazán aggódtunk emiatt, mert amíg kislányosan öltözött és viselkedett, Danny is úgy tekintett rá, ahogyan én. Viszont pár hónapja egyre inkább nőként kezdte el kezelni, ami hiba, mert nem az. És ha ez nem lenne elég, Saucedonál nagyobb nőfalót nemigen ismerek a társasági körömben. Molly szépen megkérte, hogy verje ki a fejéből Mimmit, én meg világosan megmondtam, ha egy újjal is hozzáér, szétverem a képét. – Nevetett fel, de láttam, hogy halálosan komolyan beszél. Túlságosan félti ezt a lányt, és attól tartok, hőn szeretett ex barátnőjét még jobban. Ez nekem gond. Ez nem volt betervezve. Akkor jöjjön a B terv.
-     Eric, kérhetnék egy pohár vizet? – Kérdeztem tőle, mire bólintott. Míg távol volt, kigomboltam ingem felső két gombját, szoknyám pedig feljebb húztam. 
-     Itt a… víz. – Fejezte be nagy nehezen a mondatot, és tátott szájjal végigmért. Istenem, mennyire pasiból van. Közelebb jött, letette az asztalra a poharat. Nem volt köztünk két centi sem. Kihívóan mosolyogtam, ő pedig végleg átszelte a köztünk lévő távolságot. Orrunk összeért, érzem leheletét a számon.

-     Eric, mit jelentsen ez? – Szétrebbentünk, és a hang irányába kaptunk mindketten fejünket.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nézzétek, mit találtam. Szerintem nagyon ötletes, legalábbis nekem nagyon tetszik :)



+++ Komiban, vagy chat-be írjátok meg nekem kérlek, hogy lehet szavazást indítani!

12 megjegyzés:

  1. Szia!:)
    Miiii? Na jó nem vágok bele mindennek a közepébe.:)
    Először is nagyon tetszik az új kinézet, már csak azért is, mert a lila az egyik kedvenc színem.:) Eric új dalai pedig magukért beszélnek, szörnyen jók lettek. A Till I Break az teljesen ráillet az utóbbi napjaimra.
    És akkor most a részről: A cím az teljesen találó volt, nekem nagyon tetszett.
    Ahogy leírtad Molly érzéseit az valami fantasztikus volt. És a legnagyobb örömömre helyett kapott egy kis visszaemlékezés is.*-* Amíg olvastam szabályosan olvadoztam.:)
    Az nekem nem tetszik, hogy Eric és Mimmi között feszültség van, de remélhetőleg megoldódik, hisz Eric a lehető legjobban próbálja kezelni.
    Önkéntelenül is mosolyognom kellett az Eric szemszög alatt. Kis szerencsétlen a konyhában.:D "Á, só. Az mindenbe kell, de mit sózzak? Az olajat vagy a kenyeret?" ezen behaltam.:'D
    Tone még mindig eléggé brutális, bármire képes hogy elérje a célját. Eric pedig mit sem sejtve megoszt vele mindent. Vigyázz magadra Saade!
    Elcsábítani, eddig ezt nem akarta ez a nő. De ha árthat akkor mindenkin átgázol.
    Ki az aki megzavarta őt a gonosz tervében? Ki volt ott Ericnél? Ugye kiderül a köviben?:P
    Nagyon tetszett, mint mindég és már naaaagyon várom a folytatást!! :))
    Szép napot, Bonie♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D
      Nyugodtan belevághatsz, ha úgy érzed :)
      Örülök, hogy tetszik, nekem is a lila-fehér a kedvenc összeállításom.
      Valóban magárt beszél.. a Forgive me-t szinte meinden alakalommal megkönnyezem!

      Igen, a cím az egész történetet jellemzi, és ez ebben a részben mutatkozott talán meg a legjobban, örülök, hogy észrevetted.
      Olyan boldoggá tesz, hogy ennyire tetszenek a visszaemlékezések, igyekszem mindent beleadni, hiszen azok az alappillérei az egész történetnek.
      Akik olyan közel állnak egymáshoz, mint Eric és Mimmi, azok között mindig van kisebb-nagyobb nézeteltérések, amik megoldódnak előbb vagy utóbb. Annyit megsúghatok, nem ez volt a legnagyobb vitáuk, lesz sokkal komolyabb is, de már megint sokat fecsegek :D
      Én is mosolygova írta azt a részt, és örülök ha megnevettetett, mert ugyan sok könny van a történetbe, azért igyekszem vicces dolgokat is beleírni.
      Hát.. vigyázz magadra Saade? Inkább vigyázz magadra Sandén!
      Igen, a következőben kiderül, de szerintem rá egyáltalán nem számítiotok, remélem sikerül meglepetést okoznom!
      A folytatás szombaton az esti órákban érkezik.
      Hálásan köszönöm, hogy írtál, tudod mennyit jelent nekem, hogy mindig támogatsz! Köszönöm!
      Megszépítetted a napom, Jenni

      Törlés
  2. Szia! :D
    Te jó ég, ahogy leírtad, ahogy Eric a konyhában szerencsétlenkedett... Az egészet könnyen szemekkel olvastam végig..
    Tone még valahogy mindig tetszik, de velem az a baj, hogy amit olvasok elképzelek a fejemben, és ez a kézvérzős részeknél nem valami nagy előny. :D

    Eléggé húzós napom volt, ez a rész most gyakorlatilag "életet mentett" :)
    Várom a folytatás!♥

    És akkor most jöjjön egy kis segítség:
    Kezelőpult-> Elrendezés-> Modul hozzáadása azon a helyen, ahol a blogon szeretnéd, hogy a szavazás megjelenjen-> Ott kikeresed a "Közvélemény kutatást"-> a kitöltéssel pedig biztosan boldogulsz! :)
    De annyit azért leírok, hogy az enyémen is és több más blogon is tapasztaltam, hogy egy idő után valamiért kitörli a szavazatokat :/

    Love, Riley Anne :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és csak 2 helyesírási hiba... úgy tűnik, mégsem vagyok annyira fáradt :D

      Törlés
    2. Szia :D
      Igen, Eric egy kissé szerencsétlen, ostoba, de szerethető popsztár :) Legalábbis én ilyennek képzelem.
      Hihetetlen vagy! Én is vizuális típus vagyok, ami blogíróként/olvasóként nagy előny, ám vannak az általad említett hátrányei is!
      Köszönöm, hogy életmentő lennék, azt kétlem, de hálásan köszönöm a sorokat!
      Szombaton este érkezik a folytatás, amiből sok új dolog ki fog derülni!

      Köszönöm a segítséget, sikerült. A figyelmeztetést pedig megfogadtam, többször ránézek, és írom a szavazatok állását :)

      Hálásan köszönöm, hogy időt szántál rám, Jenni

      Törlés
  3. Szia!! :)
    Eszméletlen lett ez a rész is, és az ilyen befejezésekre mondom azt, hogy drámai vég, avagy nagyon várom, hogy mi sül ki ebből :)) Tone karaktere eszméletlen, egy kis manipulálógép :D Az új design szerintem sokkal jobb, mint az előző! :)
    Folytatást! :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D
      Hú, ilyen kezdés.. eszméletlen? Nagyon, nagyon köszönöm!
      Szeretem így abbahagyni a részeket, mert így fenntartom az érdeklődést, és nem felejti el az olvasó egy hét múlva, hogy hol is hagyta abba.
      Meglepődöm azon, hogy így eltaláltam Tone karakterét, de nagyon örülök neki.
      Köszönöm, nekem is jobban tetszik, de van még hova fejlődni!
      Érkezik szombat este!
      Köszönöm szépen a soraidat, sokat jelent a hozzászólásod, Jenni

      Törlés
  4. Na ne...na ne, na neee :O azonkivul, hogy fantasztikus lett, egyben megdobbento :o ez a befejezes csak kinozni fog szombatig!
    Az az oleles meg mindig ari ^^ (imadom az olelest :)) )
    Molly puszijan en is meglepodtem, de egyben orvendtem is :D
    Tone egy rosszindulatu s.z.u.k.a. (bocsi ezert) :P de jot rohogtem a B terven :))
    nagyon varom a kovit ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D
      Bocsánat, de kell a motiváció, hogy visszatérjenek az olvasók! :$
      Én is imádom az öleléseket, annál aranyosabb és személyesebb dolog, nem sok van a világon!
      Molly sokszor nem gondolja át mit is csinál, vagy mit mondd, ezért elég nehéz rajta kiigazodni. Megfogtok még lepődni sokszor a döntésein, sokszor saját magam is meglepem :D Gonosz leszek, elcsepegtetek annyit, hogy az első igazi Molly okozta sokkhoz, már nem kell sokat várni!
      Tone-ről egyezik a véleményünk :P
      Érkezik szombaton este, mindenképpen felteszem, aminz hazaértem!
      Köszönöm, hogy mindig számíthatok a véleményedre, Jenni

      Törlés
  5. Szia Drága Jenni!

    Te engem mindig támogatsz, én pedig csak most tolom el ide az arcom, őszintén sajnálom, pedig olvastam, aztán végképp mindent abbahagytam, de most azon vagyok, hogy pótoljak, és kommenteljek neked, hogy tudd, itt vagyok! :)

    Na, a szép bevezető után rátérek a fejezetre! Be kell vallanom,hogy homályosak az előzmények, de pótolni fogom a napokban, hogy megértsem miként is kerültünk ide, viszont tényleg nagyon jó lett a fejezet, úgyhogy nem hagyhatom itt vélemény nélkül.
    Eric és Molly nem barátok. Sosem voltak és sosem lesznek, vagy nem tudom. Talán elhamarkodott ez a sosem lesznek rész, de most nagyon azt érzem, hogy Tone forduljon fel a francba, Molly és Eric pedig ugorjanak egymás nyakába és legyenek újra együtt!
    Édesek voltak, mikor ölelkeztek, és imádtam a visszaemlékezést is, szerintem titkon minden lány így akar kelni, és mindig ezt az érzést akarja, hogy a hatalmába kerítse. Hogy érezze a pillangókat, a férfi illatát, a teste melegét, ahogy átkarolja, a reggeli kedves puszikat, szóval Mollynak is kijárt, és még ki is járna! :)
    Eric a konyhában... nos, azt hiszem, ehhez nem lehet mit hozzáfűzni! Haláli volt, megzabálom, úgy lettem volna akkor is Molly helyében. Be kell valljam, kezdek kiábrándulni lassan Saade-ból, mármint már nincs meg az a nagy szerelem, mint hajdanán, de lehet, hogy a Te történeted olvasva megint a szívem csücske lesz, ha ilyen kis édesen szerencsétlen! :)) Imádtam!
    Hú, itt meg kell osztanom a kedvenc részem:
    "- Te csináltad, vagy Molly? – Mi ez a hang? Komolyan kezdek félni tőle.
    - Molly. – Mondtam meg az igazat, mire Saucedo elkurjantotta magát, és kitépte a kezemből a tálcát.
    - Együnk! – Mindenki enni kezdett, Tone-t és Mollyt leszámítva. Előbbi csak ült. és nem volt valami jó kedvében, míg utóbbi majd’ ledőlt a kanapéról a nevetéstől. Én csak álltam, mire leesett miért kérdezte.
    - Danny bazd meg, mekkora suttyó vagy! – Végül én is nevetni kezdtem, aztán enni is. Azt hiszem mindannyian jobban jártunk, hogy nem én „főztem”."

    Nem tudom miért, de főként az utolsó sort, imádtam! :D Talán mert annyira emberi, olyan természetes, ami a mindennapokban is megtörténik, ezért éreztem közel magamhoz. :)
    Ezt a Mimmis ügyet még nem egészen értem, de van egy olyan sejtésem, hogy már csak vissza kell olvasnom és meg lesz, ha mégsem derülne ki semmi, majd sikítok! :)

    Ó, és Tone. Igazából, bár utálom, szerintem szépen kidolgozott, szintén megint élethű karaktert hoztál létre belőle, szóval szeretem, hogy a történetben van, még ha gonosz is, és a gondolatait olvasva kinyírnám. Ügyesen írod ki az érzelmeit, imádom! :)

    Túl sok volt az imádom szó, a tetszik, és a többi, de tényleg nagyon, hüm... mit írjak, hogy ne legyen sok szóismétlés?... szóval tényleg nagyon jó! :D Ez az! Szóval tényleg nagyon jó fejezet lett, élvezettel olvastam!
    Alig várom a következőt! :)

    Csókollak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, azt lehagytam, hogy fogalmam sincs ki nyitott rájuk, úgyhogy majd' megesz a kíváncsiság, sieeeeeeeeeeess fejezetes nap! :D

      Most már tényleg megyek, csók! :)

      Törlés
    2. Szia :D
      Istenem, mennyir örültem, mikor megláttam a neved! El sem hiszed mennyit jelent nekem a véleményed, pláne, hogy ennyire pozitív. Mindig csodálva olvastam a blogjaidat, rengeteget jelent nekem, hogy most a sajátomnál olvashatom soraidat!

      Nos, az én véleményemet tökéletesen tükrözi a "sosem voltak és nem is lesznek barátok" mondatrészed, ezt így gondolom, és a valóságban is makacsul ragaszkodom hozzá. Hogy mikor, milyen formában és hogyan keverednek ki ebből a helyzetből, elárolom még magam se tudom, de egyszer, majd felgyullad a kis lámpa, de bár' az élet oldaná meg helyettem!
      Igen, ez a reggeli ébresztés az egyik kedvenc jelenetem az egész blogból, olyan.. mesés :)
      Örülök, hogy tetszett a bénázás, abban Eric profi! Ha visszaolvasod rájössz, hogy sok negatívumot írtam szegény srácról, és még fogok is, emiatt kijár egy kis aranyosság is neki.
      MEgértelek, én is folyamatosan hadban állok Ericcel, úgy másfél éve egész pontosan! Viszont most a Forgive me-vel visszahozott valamit a varázsából, ami remélem újra meghozza azt a nagy szerelmet, amit te is említettél!
      A Mimmis ügy még a többieknek is homályos, csak utalásokat találsz, de a következő részben fog minden megvilágosodni!
      Örülök, hogy tetszik a karaktere. Gyűlölöm őt, így elég hárpia szerepet kapott, de kell lenni egy főgonosznak is, akkor legalább legyen kidolgozott!
      Remélem téged is megleplek azzal a titokzatos személlyel.
      Szombat este érkezik, és nem is tudod mennyit jelentenek a szóismétléseid.. a szavaid.. annyira köszönöm, hogy időt szántál rám, és írtál!

      Nagyon hálás vagyok, és én is ismételgetem magam.. KÖSZÖNÖM a véleményed, Jenni

      Törlés