12. fejezet

Drágáim!
Annyira, de annyira hálás vagyok nektek! A kommenteket (válaszoltam mindre), a pipákat, a díjakat (NYOLCADIK ÉS KILENCEDIK DÍJ) a több mint 4000 oldallátogatást! Végtelenül hálás vagyok nektek!
Mindezekért meg is hoztam az újabb fejezetet. Nem is rizsázok tovább, jó olvasást!
Várom a véleményeket, mert azzal ösztönöztök, ezt ne feledjétek, és igyekszem viszonozni a fejezetekkel a támogatást, amit tőletek kapok!

12. fejezet

Ölelés

Mimmi Sandén

     Olyan izgatott vagyok. Mikor megláttam a kijelzőn Danny arcát felvillanni, el sem hittem. Alaposan meglepett, hogy elhívott egy buliba. Ráadásul magához. Talán naiv vagyok, mert azt érzem, lehet esélyem, de valamibe kapaszkodnom kell. Jó ideje kergetem már azt a vad álmot, hogy egyszer viszont fog szeretni, ezért nem csoda, hogy a legapróbb jelből reményt merítek. Boldog vagyok, amiért tudom milyen szeretni, de félek, mert láttam a nővéremet összeomlani, amiért nem szerették viszont. Nos, ez ebben a formában nem is teljesen igaz. Ááá, a szerelem nekem túl bonyolult. A fejem is belefájdult.

 

     Molly totál bezsongott, hogy milyen összejövetelre rángattam el, mert szerinte a ház előtt parkoló összes autó Danny miatt áll itt. Hát, cseppet sem volt igaza, mivel az egész lakásban öt ember tartózkodott, amikor megérkeztünk. Kevés kellett, hogy hátast dobjak, mikor Danny megfogta egyik vállam, majd odahajolt hozzám két puszira. Remegett a lábam, és megjelentek azok a gyakran emlegetett pillangók is. Ahogy hozzámért, arcomat elöntötte a pír. Egyszerű emberi tulajdonság, ami elárul, ezért én nagyon utálom. Üdvözölte Mollyt és Rosst is, addig én felmértem, kik a további vendégek.

     Fiú, fiú, fiú, lány. Gina? Miért van ő itt? Biztos csak a Melon ismerkedtek meg. Hűtsd le magad Sandén, ez csak egy baráti házibuli!

     Danny jó házigazda révén körbekérdezte ki mit kér, de nővérem arcát figyeltem. Teljesen elkomorult. Olyan, mint amikor rátör a felismerés, de nem a boldog megvilágosodás tükröződött róla. Arca teljesen sápadt, szaporán kapkodja a levegőt, szemei tele vannak rémülettel, és talán félelemmel.

-     Sziasztok! – Azonnal száznyolcvan fokos fordulatot vettem, amint meghallottam Eric hangját. Ross velem együtt pördült a popsztár felé, Danny megmerevedett egy helyben, és a kanapén terpeszkedők is mind álló helyzetbe vágták magukat. Egyedül Molly állt háttal ex barátjának, de jobban is teszi. Képtelen vagyok elhinni, hogy Eric egy másik lánnyal jött, mikor biztos vagyok benne, hogy tudta, Molly is itt lesz. Nővérem kétségbeesetten egy mosolyt varázsolt magára, majd szembefordult a most érkezőkkel.

     Arcát nem látom, de meggyőződésem, hogy vonásai megkeményedtek. Nem szólt semmit, ahogyan más sem. A levegő teljesen megfagyott, hasítható volt a feszültség. A világosbarna hajú nő idősebb nálunk, talán Dannyvel lehet egy idős. Hazudnék, ha azt mondanám csúnya, de a nővérem nyomába sem ér. Bárgyú vigyor volt a képén, szemeit, pedig úgy rebegtette, mint a kiskutya. Nem tetszik nekem, nagyon nem! Köszönt, majd tett egy lépést Molly felé, aki fejét kicsit jobbra fordította, vélhetően ránézett Ericre.

-     Tone Damli vagyok. – Nyújtott kezet nővéremnek, aki lassan reagálva ugyan, de elfogadta.

-     Molly Sandén. – Hangja kicsit remegett, de nem volt sem bunkó, sem ellenséges. Nem hiszem el, hogy Eric képes volt így megalázni.

     Tone odajött hozzám is, de egy lenéző pillantást vetettem rá, majd otthagytam, és Erichez indultam, mikor ő ijedt tekintettel lépett közelebb.

     Molly megfogta Tone karját. Szemtől szembe álltak, a nő szemei pedig villámokat szórtak. Szája sarka enyhén megrándult, így egy gúnyos mosolyt fojtott el. - Ugye nem akarnak összeverekedni?

-     Nem találkoztunk mi már valahol? – Tette fel neki a kérdést Moll, amit egyáltalán nem tudtam hova tenni, de láthatóan a nőt is meglepte. Bűbájos külseje lehullott egy pillanatra, tekintete villámokat lövellt.

-     Nem emlékszem, – kihúzta magát Molly kezei közül, majd fellengzősen hozzátette – talán egy fesztiválon láthattál, vagy valamelyik fellépésemen. Hisz’ valljuk be, volt már egy pár. – Ki ez, hogy így beszéljen? Mi ez a hangnem? Hánynom kell tőle.

-     Igazad lehet, csak emlékeztetsz valakire. – Rázta meg fejét nővérem, majd elnézést kért, és bement a mosdóba.

-     Te – mutattam Ericre. – Gyere! – Kimentem a konyhába, de úgy viharzottam el a nő mellett, hogy jó erősen belementem a vállába.

-     Ezt mért kellett? – Utalt Eric az előbbi akciómra, bennem pedig felment az a bizonyos pumpa, és nem fogtam vissza hangomat.

-     Normális vagy? Inkább te miért csináltad? – Üvöltöttem a képébe. – Nem mondod komolyan, hogy nem tudtad, hogy Molly is itt lesz, ugye? Beállítasz egy másik nővel, aki ráadásul úgy kezel mindenkit, mintha alsóbbrendűek lennénk nála. Hogy voltál erre képes? Ennyire nem jelent már neked semmit a nővérem? Hogy tudtad ennyire megalázni?

-     Állj már le! Azt sem tudom, tulajdonképpen mi rosszat tettem! – Tárta szét értetlenül a karjait, én pedig éreztem, hogy vörösödök, de ezúttal a méreg és a düh áradt szét a testemben.

-     Tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak játszod az idiótát?

-     Vagy beszélj érthetően, vagy sehogyan. Amúgy is, nyugodj le, aztán esetleg tárgyalunk. – Emelte fel ő is a hangját. El akart menni, de elé álltam, és halkabbra vettem magam.

-     Úgy szerettelek, mint a bátyámat, de remélem, tudod, hogy most hatalmasat csalódtam benned. Megígérted nekem, hogy nem fogod bántani, de újra és újra megteszed. – Szólni akart, de nem engedtem, viszont érzem, hogy szememben egyre gyűlnek a könnyek. – Én beszélek, várd meg, míg befejezem! Nem szóltam bele a szakításotokba, mert a ti dolgotok. Továbbra is szerettelek, mert az irántad érzett tiszteletem, ragaszkodásom és szeretetem sohasem Mollytól függött. Mikor otthon te voltál a feketebárány kiálltam melletted, pedig a nővérem két hétig szótlanul sírt a szobájában, de én egyfolytában azt hajtogattam, hogy biztos megvolt rá az okod. De azt, hogy porig alázd, hogy nevetségessé tedd, azt nem hagyom szó nélkül. Tisztában vagyok vele, hogy semmi közöm a magánéletedhez, de mindennek van egy módja, és ennek nem ez lett volna. – Befejeztem monológom, láttam, hogy Ericet váratlanul érte. Nem reagált rá, próbálta megemészteni szavaimat, de még valami kénytelen voltam hozzá tenni.

-     Emlékszel mikor megkérdezted a szakítás után, hogy utállak-e? – Bólintott. – És arra, hogy mit válaszoltam?

-     Nincs olyan Isten, hogy te engem utálj, mert a nővéredtől függetlenül bátyádként szeretsz. Nem tudok olyat tenni, hogy ez megváltozzon. – Ismételte el szó szerint szavaimat elfúlt hangon.

-     Gratulálok, most mégis sikerült. – Fogalma sincs, hogy mennyire fáj nekem ilyen nyersen és kegyetlenül beszélnem vele. Minden szavam égeti a torkom, de máshogy nem tudok rá hatni. - Életemben nem csalódtam még senkiben ekkorát. Talán félreismertelek.

-     Mimmi, ezek súlyos szavak. – Hangja megtört volt, akadozott. Nekem pedig elkezdtek csorogni könnyeim.

-     Eric, nehogy azt hidd, hogy csak dobálózom a szavakkal. Tisztában vagyok vele, hogy miket mondtam. Tudom, hogy a mondataim mekkora jelentőséggel bírnak. Én vállalom a szavaim és a tetteim következményét, de tudok valakit, aki nem. Mindig erős, bátor voltál. Magadat és a körülötted lévőket igazán megbecsülted. Pátyolgattad az elesettebbeket. Azt mondtad akkor válsz különlegessé, ha a szívedet követed, mert az értékeket gyengéd és őszinte érzelmek adják, mint a megértés, figyelmesség, tolerancia. - Könnyeim csak úgy mosták az arcom, hangom egyre inkább fájdalmas lett, miközben felidéztem egykori szavait. – Felnéztem rád.  De az, akivé váltál… megbántasz másokat, senkivel nem törődsz, figyelmen kívül hagyod az emberek érzéseit, megalázod azt, akit állítólag szerettél. Csalódtam benned. És ezek nem üres, dühös szavak, hanem az igazság. Fordulj kicsit befelé, nézz mélyen magadba, mert ha így folytatod, senki nem marad melletted. – Sarkon fordultam, majd ott hagytam egyedül a konyhában.

     Átfutottam a nappalin, ki a lakásból. Hangos ajtócsapódás jelezte, hogy távoztam. Csak szeretném kisírni magam. Megálltam háttal az ajtónak, majd hangos zokogásban törtem ki. Ám az ismét kinyílott, aztán becsukódott, körém pedig két kar fonódott. Tulajdonosa maga felé fordított, szorosan átölelt. Belebújtam mellkasába, pulóverének széleit görcsösen markoltam, és mélyen beszippantottam jellegzetes illatát. Most csakis rá van szükségem!

Eric Saade

     Állok. Egy helyben ácsorgok mozdulatlanul, és bámulok abba az irányba, amerre Mimmi percekkel ezelőtt távozott. Nem tudom felfogni azt, amit mondott. Eleinte reménykedtem benne, hogy csak a düh beszél belőle, amit Tone megjelenése váltott ki, de nem. Teljesen tudatában volt mindenegyes szavának. Mivel követtem el ekkora bűnt? Elhoztam egy ismerősömet, aki egyben a munkatársam is. Szerettem volna egy barátságos és fesztelen légkört teremteni. Ezzel vétettem akkorát? Nem érdekel mások véleménye, hiszen sohasem foglalkoztam vele, de ezt Mimmi mondta. Mimmi, a fogadott húgom. Felfokozott idegállapotban mondja az ember, hogy utál valakit, vagy dobálózik olyan szavakkal, hogy bárcsak meg se ismertelek volna, de ő azt mondta csalódott bennem. Könnyes szemei, és a hangjában felcsendülő fájdalom pedig ezt alá is támasztotta. Miért aláztam volna meg Mollyt? Miért mondta, hogy mindig bántom? Soha nem okoznék neki szándékosan fájdalmat! De az, amit a szemében láttam, amikor kezet fogott Tone-nal…

-     Minden rendben? – Alex a vállamra tette a kezét. Hangja megértő volt, de sóhajtásából ítélve a legfiatalabbik Sandén lánynak ad igazat.

-     Nem. Semmi sincs rendben. – Fogtam magam és bementem Tone-hoz, ő nem tehet semmiről.

-     Ne haragudj! – Néztem rá bocsánatkérően. – Hallottad az egészet, igaz?

-     Igen, bár nem sokat értettem belőle. – Kérdőn néztem rá, hiszen én is mindig svédül beszélek hozzá. – Túl gyorsan beszélt, ráadásul összemosódtak a szavak, mivel kiabált. De ő kicsoda?

-     Mimmi Sandén, Eric volt barátnőjének a húga. – Felelte Alex, míg én Mollyt és Dannyt kerestem.

-     Hol van Molly? – Remélem nem ment el így.

      Senki nem válaszolt, végül Gina a fürdőszoba felé bólintott.

-     Még mindig? – Elég meglepett voltam, mert akkor ment be, mikor megérkeztünk. Kicsit elmosolyodtam. Nők, mindig a megjelenés a fontos. De mindenki más komor volt. Egyedül duett partnerem nem ért semmit.

-     Később elmagyarázok mindent. – Súgtam oda neki, mire egy bólintás volt válasza. - Srácok, igazából még azt sem mondtam Tone miért van itt. – Néztem körbe a társaságon. – Egy duettet énekelünk, amihez klipet is forgatunk. Nyári fesztiváldalnak szánjuk, így ti is sokat lesztek vele, ezért gondoltam bemutatom. – Mutogattam kezeimmel össze-vissza. – Bár nem teljesen így képzeltem.

     Molly kijött. Mosolygott, de valami furcsát vettem észre rajta. Szemei vérágasak és meg vannak duzzadva. Hát ezért tartózkodott bent ennyi ideig – esett le. Viszont én még mindig nem tudom mit tettem. Végignézett rajtunk, majd meglepődötten sorolta kérdéseit.

-     Hol van Mimmi? És mi volt az előbb az a nagy hangzavar? – Mindenki felém nézett, tehát tőlem várják a magyarázatot. Csúcs.

-     Összevesztünk. – Nem kívántam részletezni, de ő csak értetlen arccal meredt rám. Hogy lehet ennyire aranyos? Miért bántom mégis mindig? Pedig annyira szeretem!

-     Bővebben? És hol van most?

-     Kirohant – már indult az ajtó felé, de Gina újra megszólalt. - Ne aggódj, Danny utána ment.

-     MI? – Kérdeztünk egy oktávval magasabb hangon egyszerre Mollal. – Annál inkább aggódok. –Vágott kétségbeesett arcot.

-     Megölöm. – Tettük hozzá mindketten, majd a többiekből kitört a nevetés. Azért ennyire nem volt vicces, sőt. Én speciál teljesen komolyan gondoltam, de legalább oldódott valamelyest a feszültség.

-     Jobb az idegállapotomnak, ha bent maradok, igaz? – Nézett hatalmas szemekkel ránk. Egyszerűen oda akarok menni, és megölelni. Erősen magamhoz szorítani, és soha többé el sem engedni.

-     Igen. – Jött a válasz mindenhonnan, csak Tone ült csendben. Nem tudom, mi van vele, ennél vagányabb csajnak ismertem meg. Hol Mollyt figyeli, hol engem. Mondjuk, nem csodálom, hogy kicsit megilletődött az előbbi jelenttől.

-     Jól gondolom, hogy nem svéd vagy? – Fordult Moll kedvesen Tone felé. Ez aztán a fordulat. És mi? Kedves? Én nem tudok kiigazodni a nőkön. Mimmi elhord mindennek miatta, ő pedig barátságosan társalog vele. Bár min csodálkozom? Ő ilyen. Bájos, nagylelkű, önzetlen és sosem gondol magára, mindig a másikat helyezi előrébb. Rámosolyogtam, és tudom, hogy látta. Valahogy szeretném megköszönni neki ezt. Megpróbálja menteni a menthetőt. Mekkora egy marha vagyok!

-     Norvégiából jöttem. Én vagyok Eric új duett partnere. – Távolságtartó, ami végül is érthető, nem ismeri Mollyt.

-     Tudom. Sokat mesélt rólad. – Nézett rám és mosolygott, de ez nem volt őszinte. A szemei mindig elárulják az érzelmeit. Nem tudja leplezni, hogy mi zajlik le benne. Ismerem, és fáj, hogy miattam boldogtalan. A legrosszabb, hogy én is az vagyok, de mégis úgy érzem jobb neki nélkülem.

-     Molly volt az első, akinek elújságoltam. – Meséltem büszkén, majd a srácok sorba kezdték bombázni Tonet kérdéseikkel.

-     Beszélhetnénk? – Ült le mellém, majd óvatosan kézen fogtam, és bevezettem a konyhába.

-     Ha így nézel rám, nem fogom tudni elmondani, hogy mit szeretnék. – Meresztette rám tengerkék szemeit.

-     Bocsi. - Kicsit hátrébb álltam tőle, de a kezét még mindig nem engedtem el. Mit csinálok? Ezzel megint csak bántom. De nem megy! Nem tudom nem szeretni! Nem tudom nem kimutatni! Nem tudok távol lenni tőle! Önző vagyok, de nem tudok tenni ellene.

-     Mi volt ez az előbbi vita? Mit mondott neked Mimmi?

-     Ez jóval több volt, mint egy egyszerű vita. És kérlek, hadd ne ismételjek el mindent. – Sóhajtottam egyet, mert fájt, ahogyan újra felcsendültek fejemben szavai. Moll megszorította a kezem, ezért erőt vettem magamon. – Legyen elég annyi, hogy azt mondta félre ismert, utál és csalódott bennem. – Szándékosan hagytam ki a rá vonatkozó részt, nem akarok köztünk feszültséget okozni. Tudom mennyire közel állnak egymáshoz, ezért is vagyok biztos benne, hogy Mimmi nagyon is tudta miket beszél, és minden szava mögött valóság áll.

-     Valamin felhúzta magát, de nem gondolta komolyan. Te vagy a mindene. – Mosolygott rám bíztatóan. – Néha már azt érzem, hogy téged jobban szeret, mint engem.

-     Akkor kvittek vagyunk, mert Noora meg téged szeret jobban. – Nevettem fel, majd megöleltem. Egy pillanatra éreztem, ahogyan megfeszül az egész teste, de ő is átölelt. Hajának kókusz illata volt. Parfümjének pedig inkább édeskés az aromája. Minden levegőt kiszorítottunk magunk közül, csak ő volt és én. Ebben a pillanatban újra mi lettünk. Derekát a lehető legjobban átkaroltam, és ő is kapaszkodott belém. Nem akarom elengedni, SOHA!

Tone Damli

     Eric szabadkozik nekem, hogy így sikerült a bemutatkozás, de elképzelni sem tudja, ez nekem maga a paradicsom. Gondoljuk csak végig, mi is történt eddig.

     Amikor beléptem, és megláttam az egyetlen nekünk háttal álló személyt, tudtam, hogy a bosszúm éppen most veszi kezdetét. Mindenki Eric és az én párosom, valamint Molly között jártatta a tekintetét. A szobában lévő nők mindegyike villámokat szórt rám, a férfiak Ericre néztek kérdően, majd engem méregettek. Már vagy egy pere néma csend uralta a szobát, amikor lassú mozdulattal Molly felénk fordult, de amúgy sem őszinte mosolya az arcára fagyott, és egy kétségbeesett grimasz lett belőle. Magamban ugráltam, sikítoztam. Rég nem ért ekkora öröm. Fájdalommal teli és lemondó szemekkel nézett Ericre. De nem, nekem ennyi nem volt elég. Még jobban kínozni akartam, ezért illedelmesen bemutatkoztam neki. Vonakodva bár, de elfogadta a kézfogásom. Ezt a csatát én nyertem! Viszont majdnem megállt az ütő bennem, mikor megkérdezte ismerjük-e egymást. Ezek szerint valami rémlik neki rólam. Egy kicsit óvatosabbnak kell lennem, de most, hogy megízleltem a bosszú ízét, nem fogok leállni. Egyre többet akarok, amit meg is kaptam. Molly ugyan mosollyal az arcán, de kisírt szemekkel jött ki, majd’ húsz perc után a fürdőszobából. Ez alatt a húga jól összebalhézott Ericcel, de kivételesen nem hazudtam, mert valóban csak szófoszlányokat kaptam el belőle. Azt azonban tisztán értettem, amikor azt mondta a Popularnak, hogy csalódott benne. Egy valamit nem tudok hova tenni: Molly miért kedves velem? Hogy tud ilyen barátságos hangnemben hozzám szólni, mikor nyílván tudja, hogy a szerelmére pályázom. Az áldott jó lelke miatt, csak még jobban gyűlölöm és megvetem. A többiek is elkezdtek idióta kérdésekkel bombázni, amire én készségesen válaszolgatok, de ami igazán érdekelt, hogy hova tűnt Eric azzal a ribanccal. Azt hittem itt robbanok fel, mikor megfogta a kezét, és úgy vezette ki. Az az idióta barom. Ráadásul csak úgy forr bennem a méreg, akárhányszor ránéz. Minél jobban kimutatja, hogy szereti Mollyt, a lánynak annál jobban fog fájni. Nem leszek kíméletes. A szeretet és a hasonló érzelmek bennem gyűlöletet és undort szítanak. Pedig nem lenne ez egy rossz társaság. A fiatalabb Sandén lányt leszámítva – úgy érzem vele még lesz elég bajom - mindenki kedvesen fogadott. Próbálnak beszélgetni velem, és egyáltalán nem éreztetik, hogy nem tartozom ide. Mókásak, bolondok és őszintén megnevettetnek. Talán, ha más körülmények között találkozunk, vagy ha nem az ellenségem oldalán állnának, akkor még barátok is lehetnénk, de így nem. Így ők is bábuk lesznek a játékomban, amiből csak egy ember kerülhet ki sérülések nélkül. Az, aki a zsinórokat mozgatja: én. Eddig azt hittem, Eric is felemelkedhet hozzám, de nagyon úgy tűnik, hogy tévedtem.

-     Elnézést, merre találom a mosdót? – Túl hangosak, így nem tudok gondolkodni.

-     Itt egyenesen, majd jobb oldalt rögtön az első ajtó. – Adott teljeskörű útbaigazítást Alex.
   Ahogy elhaladtam a konyha előtt, majdnem pofára estem. Úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem levegőt venni. Kezeimet ökölbeszorítottam. Körmeim olyan mélyen fúródtak tenyerembe, hogy éreztem lassan felszakítják a bőröm. Legszívesebben, most törnék, zúznék, üvöltenék. Soha, soha nem akartam többé ezt átélni. Utálom Mollyt Eric karjai között látni, mert akkor boldog, az pedig neki nem megengedett. Nem lehet boldog. Elvette a boldogságom, az esélyt, hogy szeressek, hogy szeressenek most én is elveszem az övét.
     A fürdőszobában megkapaszkodtam a mosdókagylóban. Ahol hozzáértem a fehér bútorhoz, véres lett. A fájdalomtól még inkább szorítani akartam. Neki ennél jobban kell, hogy fájjon. Nekem a kezem vérzik, de Molly Sandénnak a szíve fog.