SCREAM! ~ Epilógus

Sziasztok Drágáim!
Ide is elérkeztünk, ez az utolsó bejegyzésem ehhez a történethez. Dióhéjban annyit szeretnék mondani, hogy köszönök szépen mindent! A rendszeres olvasókat, a kommenteket -válaszoltam!- a pipákat, hogy olvastatok..köszönöm! Bővebben a történetről és a jövőbeni terveimről az epilógus után írok!
Kellemes olvasást, egy ideig utoljára.!

Epilógus

„Van 3 dolog az életben, ami soha nem tér vissza:

a szó, az idő és az elszalasztott alkalom.

Van 3 dolog az életben, ami tönkre tehet:

a lustaság, a büszkeség és a féltékenység.

Van 3 dolog az életben, amit soha nem kellene elveszíteni:

a türelem, a remény és a becsület.

Van 3 dolog az életben, ami óriási érték:

a barátság, a szerelem és a család.!”

Nana

      Megtanultam élni, bízni, álmodni, és szeretni. Megtanultam, hogy szükség van barátokra, akikre számíthatok a nehéz napokban. Megtanultam, hogy a segítő kezet elfogadni nem gyengeség, éppen ellenkezőleg, csak az erős ember ismeri be, hogy szüksége van segítségre. Megtanultam, hogy semmi sem lehetetlen, és fáradhatatlan küzdelmek árán elérhetem a céljaimat. Megtanultam, hogy ha százszor esek el, akkor százszor kell felállnom. Megtanultam, hogy nincsenek kézzelfogható határok, csupán elmosódott vonalak. Ám mindenekelőtt azt tanultam meg, hogy meg kell hoznom a saját döntéseimet. Életem első önálló döntését már csaknem két és fél éve hoztam meg, és milyen jó döntés volt. Akkor indult el az igazi életem, akkor váltam teljessé, akkor, mikor megláttam őt. Sosem felejtem el az első benyomást, amit tett rám. Mert az első benyomás egyszeri, és teljességgel megismételhetetlen.

     * Időközben megérkeztük a barátságos házhoz. Tipikus bérháznak tűnik, de belül nagyon szép. Tiszta, sehol nem omladoznak a falak, látszik, hogy a közelmúltban újították fel. Felfele kovácsoltvas lépcsők vezetnek, de nem élvezhettem őket sokáig, ugyanis az első emeleten rögtön balra vettük az irányt. Egészen a második ajtóig sétáltunk, amikor mosolyogva kezdett táskájában kutakodni.

-     YaOu, gyere ide egy percre, kérlek. – Hallottam meg hirtelen a kulcsaival babráló nő hangját, majd kíváncsian néztem abba az irányba, amerre előbbi mondatát intézte.

     Az első benyomás… Ahogy megpillantottam a fiú alakját, a fejem lüktetni kezdett. A szívem vadul kalapált, a pulzusom az egekbe szökött, és csak néztem. Magas, piszok jóképű, hollófekete hajú, mandulavágású szemű srác állt előttem. Ahogy telt ajkait szólásra nyitotta, mély, férfias hangja újabb borzongást idézett elő bennem. Szavai nem jutottak el a tudatomig, csak az előttem álló tökéletességet néztem. Arcát megfigyelve arra jutottam, hogy egyensúlyba vannak rajta a kínai és az európai vonások. Nem véletlen YaOu a neve. Kínai tudásomat előásva összeraktam jelentését. Ázsia és Európa. Elképesztő.

     Egy egészen rövid pillanatra találkozott a tekintetünk, és sötét íriszei szemembe fúródtak. *

     Igen, valószínűleg már ott és akkor elindult a mi közös történetünk, eldőlt, hogy nem lehetünk csupán barátok. A pillantásában megbújó tisztaság, őszinteség és önzetlenség az első pillanatban elkezdte lebontani falaimat, amiknek ma már a romjait sem találom, és nem is keresem. Ezek a félelemből, bizonytalanságból, bizalmatlanságból épülő falak megfojtottak, elszívták előlem a levegőt, megfosztottak a szabadságtól, a boldogságtól, az élettől. Ez azonban már a múlté. Most a mindennapjaim boldogan telnek, vannak barátaim, eljárok szórakozni, minden este a szerelmem mellett hajtom álomra a fejem, a családom büszke rám, emiatt pedig mosolyogva alszom el és kelek fel. Az életem teljes. Köszönöm ByTheWay! Köszönöm YaOu!

                                                                          ***          

     Mi a szerelem? Talán ott kezdődik, mikor a pillangónak csúfolt szörnyetegek vad szárnycsapásokkal jelzik, hogy ő itt van, a közeledbe van, szíved a torkodban dobban, s arcod bíborpirossá válik egyetlen mosolyától. Mikor érintésétől kiráz a hideg, a mosolya a te mosolyod lesz, a tekintete pedig a legkedvesebb fogvatartód. Mikor karjai finom bilincsként fonódnak köréd, és bármi is történt korábban, tudod, hogy bízhatsz benne, hogy megvéd, tudod, hogy biztonságban vagy. Nem félted többé a titkaidat, nem szégyelled a gyengeségeidet, csak önmagadat adod, mert tudod, hogy ő mindig veled marad. Elhiszed, hogy szép vagy, mert ő azt mondja. Elhiszed, hogy meg tudod csinálni, mert ő azt mondja. Elhiszed, hogy mostantól minden rendben lesz, mert tudod, ő számodra a minden.

     Amikor már van, aki szeret, amikor minden reggel boldogan kelsz fel, megváltozol. Optimistán látod az életet, jóindulattal fordulsz mindenkihez, elhiszed, ha szeretetet adsz, akkor azt is kapsz. Nem bújsz el, nem választod a könnyebbik utat azért, mert félsz a sérüléstől. Tudod, hogy ő megfogja a kezed mielőtt elesnél, s begyógyítja a sebeket, ha nem tudna megvédeni.

     Azt hiszed, ez csak mese, hogy ez nem létezik? Akkor bizony tévedsz. Minden okkal történik. Adott időben, adott helyen hozol egy döntést, és máris események láncolatát indítod be. Onnan már nincs visszaút, mindenegyes eldőlt dominó újabb irányba sodorja életed, de ettől ne félj! Sodródj! Mert hidd el, találkozhatsz vele, barátok lehettek, lehet közötök egymáshoz. Egy láthatatlan kötelék alakul köztetek, s észre sem veszed, már egymásba is szerettetek. Még mindig azt gondolod, hogy csak egy tündérmeséről beszélek, igaz? Nem hiszed el nekem, hogy veled is megtörténhet. Pedig megtörténhet! Még csak akarnod sem kell, de légy nyitott. Ne keresd a szerelmet, ne érd be olyannal, aki elég jó számodra, mert a legjobb akkor érkezik, mikor nem számítasz rá. Talán épp egy nehéz bőrönddel birkózol, vagy megrakott szatyrokat cipelsz, mikor felbukkan. Lehet, egy szép emlék kerekedik a találkozásotokból, talán éveket töltötök majd együtt, esetleg egy egész életet. Lesz, mikor meseszép lesz, máskor könnyeket hullatsz majd, s elátkozod a napot, mikor találkoztatok. Ám ha ő az igazi, a nagy ő, akkor csillogó íriszeivel a szemedbe néz, gyengéden magához von, végigsimít hajadon, csókot nyom homlokodra, és fojtott hangon megígéri, megoldjátok.

     Tudom, hogy még mindig nevetsz rajtam, de hidd el, létezik a szerelem. Egyetlen tanácsom van: ne keresd, de ne bújj el, hagyd, hogy rád találjon. Ha az ember igazán hisz valamiben, akkor még a lehetetlen is lehetséges.

„ Egészen fiatalkorom óta mindig is tudtam: az élet mindannyiunkat megsebez. Most azonban ezt is megtanultam: a sebeink behegedhetnek. Sőt, módunkban áll meggyógyítani egymást.”

/Veronica Roth: A hűséges/

***    ***    ***    ***

Nos, ide is elérkeztünk, hogy meghatározatlan ideig búcsút veszek tőletek. Remélem néhányan elolvassátok az alábbi sorokat. Először a SCREAM!-ről írok néhány sort, majd a jövőbeni tervekről!

*SCREAM! ~ Azért ezt a címet adtam a történetnek, mert Nana egy csendes, visszafogott, félénk lány volt, érzelmeit nem kimutatva élt, YaOu pedig habár küzdött az álmaiért, de félt kockáztatni, félt az érzelmeit kimutatni. Ezért találtam ideálisnak ezt a címet, hogy ne féljenek világgá ordítani az érzéseiket, a vágyaikat, hallassák a hangjukat! Igyekeztem két szálon vinni a történetet, Az egyik Nana jellemfejlődése, ahogy egyre nyitottabbá válik, lebontja a falait, hátrahagyja félelmeit, és megismeri a világot. A másik pedig YaOu kitartása, küzdőszelleme, hogy soha nem adja fel, világosan látja a célt maga előtt, és mindent megtesz annak érdekében, hogy el is érje azt. ~ Két útravalót rejtettem el a sorok között. Ne féljetek élni, és soha ne adjátok fel! 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem, sikerült örömet okoznom, hiszen ez volt a cél!

*HOGYAN TOVÁBB? ~ Nos mint a hozzászólásokban már jeleztem, biztosan nem lesz második évada sem a SCREAM!-nek, sem a Mirage-nak. Úgy gondolom, mindkét történetemből kihoztam azt, amit szerettem volna, kerek egészként írtam meg, nem hagytam elvarratlan szálakat, sem függő kérdéseket. Ám mindez nem jelenti azt, hogy nem fogok majd valami egészen újba. Szeretek írni, számomra ez az önkifejezés eszköze. Tudom, hogy van hova fejlődnöm, de ezt csak gyakorlással lehet elérni. Azonban a főiskola mellett nem túl sok időm van, és egészen őszinte leszek, jelenleg ihletem sincs egy vadonatúj, színvonalas történetre. DE! amint lesz, ti lesztek az elsők, akikkel megosztom. Lehet, a jövőhéten kipattan a fejemből egy világmegváltó ötlet, talán hónapok múlva, nem tudom. Azt viszont megígérem, hogy téli szünetbe írok nektek valamit: novellát, 3-5 részes mini történetet, még nem tudom, az is lehet, hogy szavazásra fogom bocsájtani. Meglátjuk! 

~ Csatlakozzatok a FacebookCsoporthoz, itt mindenről értesülni fogtok: 

"A szerelem csak délibáb? by.:JeNana" <- kattints a linkre!

~ Írói FacebookProfilom: Nana Je

Köszönöm, hogy velem tartottatok!