Mosolynap előestéje van, és ahogy ígértem, itt a folytatást! Köszönöm az előzőhöz érkezett hozzászólásokat, a hétvégén válaszolok rájuk!
Ez az utolsó előtti rész, nagyon várok minden pipát, véleményt és feliratkozót!
FIGYELMEZTETÉS! A fejezet első fele +18!
29. fejezet
Szenvedély II/II
„Az
az igazi boldogság, mikor hullócsillagot látsz, és nincs mit kívánj!”
Nana
Ahogy kipattintotta melltartóm kapcsát, arcomba tódult minden
vér. Ajkamba harapva vontam közelebb magamhoz, de ahogy összesimultunk, még inkább
elöntött a szégyenérzet. Kuncogva könyökölt fel mellettem, és míg légzésem
helyre nem állt, csak a szememet nézte. Egy arcomra tapadt hajtincset a fülem
mögé tűrt, majd finoman megharapta fülcimpámat. Egész testem remegni kezdett,
ahogy elemelkedett az ágytól, és engem nézett. Hiszen még soha senki nem látott
meztelenül. Összeszorítottam szemeimet, ő pedig érezte rajtam, hogy mennyire
feszült lettem. Minden érintése óvatos volt, mintha csak porcelánból lennék.
Mellkasunk újra egymásnak simult, mikor fölém hajolt, és simogató ujjbegyeivel
arra kérlelte szemhéjaimat, hogy nyíljanak szét. Lassan kinyitottam szemet, s
mosolygós arcába ütköztem. Remegő kézzel simítottam meg tökéletes vonásait,
mire csókért hajolt ajkaimhoz.
- Gyönyörű
vagy! – Suttogta csók közbe, én pedig abban a pillanatban el is hittem neki.
Szavaitól újból életre keltem, és hozzásimultam. Apró kezeimet
szabadjára engedtem, és a fölém tornyosuló fiú testének minden szegletét
megérintettem. Ujjai csípőmön, a fehérnemű vonalánál kalandoztak, majd hirtelen
hátára fordult, engem pedig a hasára húzott. Kuncogva kúsztam kicsit feljebb, ő
pedig megfeszült mozdulatomtól. Kezei lecsúsztak előbb fenekemre, majd meztelen
combomat kezdte simogatni. Szapora lélegzetvételemet már sehogyan sem tudtam
volna titkolni, így arcom nyaka hajlatába temettem, és sűrű csókokkal hintettem
be bőrét. Fejem felemeltem, hogy megcsókolhassam, ám ő elfordította az övét, és
fülem alatt kezdte szívogatni az érzékeny területet. Kezei továbbra is combomat
cirógatták, amitől kezdtem elveszíteni a fejem, az agyam teljesen ködössé vált,
a pulzusom az egekbe szökött, és egy gondolat vibrált egész testemben, a vágy.
Csókjaival tovább haladt vállam fele, majd ismét maga alá
fordított. Végig csókolgatta meztelen felsőtestem minden apró szegletét, a
gyerekkoromba szerzett sebhelyet az oldalamon, aztán ujjait csipkés bugyim
szegélyébe akasztotta. Izzadni kezdett a tenyerem, minden porcikám remegett, a
félelem és az idegesség eluralkodott rajtam, de mindezek semmit sem értek az
ereimbe zubogó vággyal szemben. Ahogy YaOu megérintett, elöntött a forróság.
Nem éreztem mást, csak őt. Tudtam, hogy vigyázni fog rám, tudtam, hogy bízhatok
benne, tudtam, hogy teljesen átadhatom magam neki. És többet nem is
gondolkodtam. Karjaimat teste köré fontam, és rábíztam magamat. Én szeretem őt,
ő szeret engem, innentől kezdve nagy baj nem lehet.
Egy pillanatra fájdalom járta át egész testemet, és ezzel egy
időben egy apró sikoly szaladt ki a számon. YaOu arcomhoz hajolt, majd
lecsókolta róla a kicsordult könnycseppeket. Vállába kapaszkodva vártam, hogy
elmúljon a lüktetés, amit az alhasamban éreztem.
- Sajnálom,
nem akartam fájdalmat okozni. – Suttogta a csókok közbe.
- Tudom.
– Halkan, de határozottan ejtettem ki ezt az egy szót, miközben végig a hátát,
tarkóját simogattam.
Lassan csillapodott a fájdalom, és a gyönyör vette át a helyét.
Minden mozdulattól elszabadultak a repkedő szörnyek a gyomromba, s mikor már
nem tudtam levezetni a bennem keletkezett érzelem tengert, hol hangosan, hol
halkan felnyögtem, s mikor YaOu szájából is morgások hallatszottak, körmeimet
végighúztam izmos hátán. Eggyé váltunk. Ennél közelebb már nem kerülhetek
hozzá, és ő sem hozzá. Most tökéletesen összeillünk, harmóniába vagyunk. Ő és
én. Mi.
YaOu
Minden reggel úgy szeretnék felkelni, hogy Nana feküdjön
mellettem, belesimuljon karjaimba, nyakamba szuszogjon, és engem öleljen. Ahogy
végig néztem rajta, mosoly kúszott az arcomra. Barna hajkoronája szétterült a
fehér párnán, szája résnyire nyitva volt, kicsi kezei mellkasomon pihentek, míg
a takaró csípőjéig lecsúszott, így láthattam, ahogy fedetlen háta fel-le
emelkedett. Pajkos mosollyal az arcomon leheltem néhány puszit meztelen
vállára, majd újabbakat gerince mentén, míg fel nem ébredt. Lassan emelte felém
tekintetét, íriszei szégyellősen csillogtak. Kisimítottam szemébe lógó haját,
majd először arcára, később szájára is csókot nyomtam. Bevallom, féltem, hogy
az éjszaka után újból ellök magától, de ehelyett elnyitotta ajkait, és
viszonozta lágy csókomat.
Néhány percig csak néztük egymást. Szemem előtt felvillantak az
éjjel és a hajnal csodás jelenetei. Sosem fogom tudni eléggé meghálálni neki
azt, hogy én lehettem az első. Mindenki azt hiszi, csak a lányok tartják ezt
számon, de nekem is fontos. Igenis számít, hogy én voltam az első, és reményeim
szerint az utolsó is, aki így érinthette finom bőrét, törékeny testét.
Végül én törtem meg a csendet.
- Nana,
próbáljuk meg együtt. Annyi időnk, mint most, ezután is lesz egymásra, és
igyekszem még többet szakítani rád, ránk. – Reményekkel telve néztem álmoskás
szemeibe. Ha ezután nem tudunk düllőre jutni, akkor talán soha.
- YaOu…
- mély levegőt vett, majd lassan kifújta. – Nem akarok akadály lenni az
életedben, a karrieredben. Most még nem érzem magam annak, de…
- Nans,
ha azt érezném, hogy nem működne, akkor nem hoztam volna fel ezt, pláne nem
feküdtem volna le veled. Túl régóta, túl merészen táncoltunk a határainkon, és
beléd szerettem. Nem tudok megelégedni csak a barátságoddal, többé már nem. –
Szakadt ki belőlem hirtelen az igazság. Egyszerűen nem bírtam tovább.
- YaOu..
– Folytatta volna, de elcsuklott a hangja.
- Miért
sírsz? – Töröltem le hüvelykujjammal kibuggyant könnycseppjeit.
- Mit
mondtál? – Kérdezte kis idő múltán nagyon halkan, akadozva.
- Hogy
nem akarok, és nem is tudok csak a barátod lenni. – Ajkaiba harapva megrázta
fejét, én pedig értetlenül összehúztam szemöldökömet.
- Előtte.
– Végigfuttattam fejemben előző szavaimat, és elmosolyodtam, mikor rájöttem,
mit is szeretne újra hallani.
- Beléd
szerettem! – Újra kigördült néhány csepp csokoládébarna szemeiből, amiket
félúton lecsókoltam gyönyörű arcáról. - Ne gondolkodj annyit, néha a szívedre
kell hallgatnod. – Tenyeremet a szíve alá helyeztem, ő pedig enyhén megremegett
hirtelen érintésemtől.
- Ha
veled vagyok, önmagam lehetek. Sokat változtam, de félek. – Vallotta be, majd a
takarót maga elé húzva előre nyújtózkodott, és legnagyobb bánatomra magára
húzta pólómat.
- Próbálj
megbízni a szerelemben, a szerelmünkben. – Öleltem át derekát, államat pedig
vállára támasztottam.
- Igyekszem,
de mikor már majdnem elengedem az aggályaimat, megszólal valami a fejemben,
hogy miben vagyok én más, mint a többi, hogy miért én vagyok az, aki neked
kell. – Kérdőn nézett rám, én pedig elgondolkodva kezdtem sorolni, mi az,
amiért őt szeretem.
- Szeretlek
nézni, szeretem, ha mérges vagy, ha nevetsz, ha hisztizel. Szeretem, mikor
koncentrálsz, mikor biztatsz, mikor hízelegsz és hozzám bújsz. Szeretem, ha
megcsókolsz, ha átölelsz, ha mellettem alszol el, és ébredsz fel. De egy dolgot
ki nem állhatok, amikor sírsz. – Szembe fordítom magammal, végig cirógatom a
szeme alatti részt, majd az ajkai vonalát is. - Nana, nincs konkrét indok,
miért szeretnék veled lenni, csak azt tudom, hogy nem akarok nélküled. - Nana
szélesen, édesen elmosolyodott, majd száját enyémhez érintette. – És azt
szeretném, ha csak rám mosolyognál így. Ez az a mosoly, amibe már az első
pillanatban beleszerettem. – Magyaráztam neki félrebillentett fejjel, de ő csak
megbabonázva nézett engem.
- Szeretlek!
– Hallottam a hangját, de nem hittem el, hogy ezt ő mondja, hogy ez valóban az
ő száját hagyta el.
- Csípj
meg! – Nevettem fel kissé sután, ő pedig ehelyett szenvedélyesen megcsókolt.
- Azt
mondtam, szeretlek! – Ismételte el, én pedig boldogabb voltam, mint valaha.
<
Hat hónappal később >
Nana
Telnek
a hetek, a hónapok és habár sok minden változott, a lényeg ugyanaz maradt. Még
mindig a miniatűr albérletemben lakom, egyetemre járok, és szerelmes vagyok.
Bizony, szerelmes vagyok, méghozzá az ország legnépszerűbb fiúcsapatának egyik
tagjába.
A srácok megállás nélkül dolgoznak, hiszen szerencsére pozitívan
fogadta őket a szakma, és a műsor befejeztével is hatalmas érdeklődés övezte
őket. A rajongók koncerteket követeltek az ország minden részén, még a határon
túl is. Mindenféle tini magazin kereste őket interjúkért, valamint fotósorozatok
tucatjai készültek róluk. Eleinte még élvezték a hajtást, de mostanra kissé
elfáradtak, azonban nem állhatnak meg. Múlt héten leforgatták második videó klipjüket,
holnap pedig első saját nagykoncertjük kerül megrendezésre. Egyrészről
hihetetlen, hogy ekkora sikerük van, ilyen rövid idő alatt senkinek nem
sikerült akkora rajongótáborra szert tennie, hogy egy nagyszabású koncertet
megrendezhessen, másrészről azonban kézenfekvő, hiszen elképesztően
tehetségesek, és olyan szenvedély van a zenéjükben, ami eléri az emberek
szívét.
- Kincs,
segítsek? – Kuncogott YaOu a nyakamba, ugyanis megállt a kezembe a kés, annyira
elgondolkoztam.
- Nem,
csak már megint próbáltam felfogni, hogy minden nap egy szupersztár mellett
alszom el. – Fordultam vele szembe, és lazán nekitámaszkodtam a pultnak.
- Hmm,
ha csak aludnál. – Kajánul elmosolyodott, majd csókért hajolt hozzám, amit
természetesen viszonoztam is.
- Izgulsz?
– Tettem fel a kérdést immáron London utcáin sétálva.
- Hiába
tagadnám. – Fújta ki feszülten a levegőt YaOu.
Napok óta nem alszik, csak forgolódik, ha véletlenül elbóbiskol,
akkor meg izzadva felriad. Retteg attól, hogy elront valamit, vagy nem jelennek
meg annyian, amennyire számítanak.
- Nincs
miért izgulnod, fergeteges műsort állítottatok össze, hidd el, mindenki le lesz
nyűgözve. – Gyengéden megsimogattam arcát, ő pedig hosszú puszit nyomott
homlokomra.
Rövid séta után YaOu megállt, én pedig kíváncsian kémleltem
körbe a tájat, kitalálva ezzel, hol is vagyunk. Közvetlenül előttem a város
egyik szimbóluma, a Tower Bridge magasodott. A London északi és déli részét
összekötő híd kivilágítva húzódott a Temze felett. Most éppen egyetlen autó sem
haladt keresztül rajta, ugyanis a hídszakasz középen elvált egymástól, és kettényílott,
ezzel megmutatva különlegességét a kíváncsi szemeknek. Ámulva figyeltem a
jelenetet, még sohasem sikerült elkapnom ezt a pillanatot, de megérte rá várni.
Ahogy a híd kettévált, és a tornyok felé közeledett, néhány percre elszakította
a főváros két részét egymástól. Hihetetlen. Eluralkodott rajtam egy érzés,
miszerint itt ragadtam, nem tudok menni sehova, a városrész rabja lettem. Ám
jobban belegondolva - nem is akarok.
Lassan véget ért a műsor, én pedig a hasamat cirógató barátom
felé fordultam. Végigsimítottam arcán, majd ajkaihoz hajoltam egy édes csókért.
Olyan számomra a csókja, az illata, a hangja, az ölelése, mint a drog. Egyszer
megízleltem, és onnantól kezdve szükségem van rá.
- Emlékszel
még az első találkozásunkra? Milyen makacs voltál? – Kuncogva rendezte kósza
tincseimet fülem mögé.
- Igen.
És, ami a legborzasztóbb, valóban elhittem, hogy teljesen egyedül is képes
leszek boldogulni. – Nevettem vele együtt én is. – Milyen ostoba voltam. Az
élet igazi öröme a nevetésben rejlik, márpedig magukban csak a bolondok
nevetnek.
- Kincsem,
nem ostoba voltál, csak naiv és tapasztalatlan. Nem ismerted az élet ízét, azt
hitted, minden rossz és veszélyes. – Óvatos puszit lehelt arcomra, amitől bőröm
izzani kezdett.
- Még
mindig kiráz a hideg, ha ezt csinálod. – Haraptam be zavaromba alsó ajkamat.
- Imádom,
hogy ennyi idő után is zavarba tudlak hozni. – Kuncogott bele hajamba, majd
hirtelen eltolt magától, és az égre mutatott. – Nans, nézd! Hullócsillag.
Gyorsan kívánj valamit!
Az égi csoda helyett én inkább YaOut néztem. Azt az embert, aki
megmutatta, milyen szívből nevetni, aki megtanított arra, hogy úgy kell megélni
a mindennapokat, hogy egytől egyig legyen bennük örömteljes pillanat. Aki kézen
fogott, mikor féltem, mellettem volt, mikor magányosnak éreztem magam. Aki
megtanított hinni, bízni, álmodni, mi több – szeretni.
Mit kívánhatnék még? Van mellettem egy fiú, aki karjait körém
fonva jelzi, biztonságban vagyok, aki a fülembe szuszogva érezteti velem,
mindig számíthatok rá. Egy fiú, aki csak engem szeret. Itt van nekem ő. Az
élettől ajándékba kaptam egy embert, aki egy személyben a legjobb barátom és a
szerelem, a másik felem. Nem vágyom másra, csak lágy csókjára.
Barna szemeit rám emelte, hüvelykujjával végigsimított gondolataimtól
kipirult arcomon, majd mintha meghallottam volna egyetlen kívánságom, ajkait az
enyémekhez érintette. Egy pillanatra elfelejtettem lélegezni. Lágy és selymes
csókjától jóleső borzongás futott végig a gerincem mentén, majd közelebb léptem
hozzá, karjaimat dereka köré fontam, s elnyitottam ajkaimat. A szívem a
torkomba dübörgött, a pulzusom az egekbe szökött. Sohasem fogom megszokni, hogy
engem ölel, engem csókol. Minden alkalommal felrémlik előttem az első csókunk,
és az az érzés lesz úrrá rajtam újra és újra. Egyik kezét arcomra simította,
másikat csípőmön pihentette. Ajkai lassan, megfontoltan mozogtak, nem volt
követelőző, sem szenvedélyes. Végtelenül lágy és gyengéd csókkal ostromolt,
amiktől csaknem beleolvadtam karjaiba. Egyszerűen szeretem őt. Erre az érzésre
nincsen tudományos magyarázat, nincs ellenszere, sem gyógymódja. Ez az érzés
csak van. Szavak sincsenek rá, hiszen messze több a vonzalomnál, a vágynál, de
még a szerelemnél is. Ez már azon a határon is túl van, amit az egyszerű ember el
tud képzelni. Hiszen itt állunk egymást ölelve, csókolva, és habár két testben
vagyunk, a lelkünk már eggyé vált. A szívünk egy ritmusra dobban, a pulzusunk
egy ütemre lüktet. Van szó, amivel ezt ki lehetne fejezni? A válasz egyszerű –
nincsen.
A pillanat mélységét nem megtörve váltunk el egymástól. Homlokát
az enyémnek döntötte, igéző íriszeit az én barna tekintetembe fúrta, ajkait
pedig szívdöglesztő mosolyra húzta. Nem szólt egy szót sem, csak nézett. Olyan
érdeklődve figyelte szemeimet, mintha belelátott volna az elmémbe, a múltamba,
a jövőmbe. Ám csillogó pillantásomba nem láthatott mást, csak saját magát.
- Bárcsak
minden kívánságom ilyen gyorsan teljesülne. – Suttogtam a csendes éjszakába,
miközben életem szerelmét figyeltem, aki továbbra is némán mosolygott.
Drága Jenni!
VálaszTörlés(És végre megint én vagyok az első kommentelő, pont fent jártam.)
Szeretem, amikor a szerelmespárunk között izzik a levegő, és most eléggé forró volt.:D Hát itt már nincs is mit írni, minden tökéletes minden szép, még hat hónap után is. A srácok sikeresek, Nana és YaOu ugyanolyan aranyos együtt.:) Egyedül egy kis Olivert hiányoltam a sorok közül, mert azért ő is érdekel ám.:D
Őszintén nem szeretném, hogy a következő már az utolsó legyen, de ugyanezt mondtam/gondoltam a Mirage-nál is. Aztán írtad ezt a másik fantasztikus történetet, és remélem még olvashatok tőled sok másikat még.:) Azért ne vedd zokon, ha most azt mondom, hogy annyira nem várom a következő fejezetet.:)
Puszi, Bonie Millis ♥
Ezt nem lehet jól megfogalmazni.Annyira gyönyörűen írsz le minden részletet.Sajnálom,hogy ez az utolsó előtti,de remélem hallunk még felőled.Annyira jól kitaláltad a történetet és szépen végigvezetted az elejétől a végéig.PERFECT munka erre nincs jobb szó
VálaszTörlés(BOCSI,HA 2.SZER KÜLDI EL)
nem találok szavakat sírok az örömtől nagyon szépen le írod az érzelmüket
VálaszTörlésnagyon várom a kövit ami sajnos az utolsó remélem mihamarabb olvashatom a következő blogodat
én is hiányoltam Olit remélem a következőbe olvashatunk mi lesz vele