Nagyon sajnálom, hogy kimaradt egy hétvége, de az érettségi miatt nagyon elvagyok havazva. Ezért előre mondom, hogy jövőhét szombaton sem lesz rész, mert aznap ballagok, de utána minden visszaáll a rendes kerékvágásba!
Köszönöm szépen a kommenteket, pipákat, chatbe írt véleményeket, és köszöntöm az újabb rendszeres olvasómat! Borzasztóan hálás vagyok neketek!
Ez a rész nem életem legjobbja, de egy átvezető a további eseményekhez. Remélem írtok néhány vélemyént!
Nem rabolom tovább az időtőket, kellemes olvasást!
10. fejezet
A szerelem betegei
Mimmi
Sandén
Egy lazán felöltözött, fiatal srác lépett
az irodába. Farmernadrágját a csípőjéig húzta le, ülepe pedig nem sokkal volt
térde felett. Pólója határozottan nem a mérete, legalább két számmal kisebb
lenne az ideális. Fején a sapkát kissé oldalra fordította. Kinézetéből ítélve
hip-hop lehet a stílusa. Arca karakteres volt, amit nem felejt el az ember, így
biztos vagyok benne, hogy még sosem láttam. Kék szemei egy másodperc alatt
magába szippantottak. Megnyerő mosolyától elillant az iménti rosszkedvem. A
szavam a torkom akadt, még pislogni is elfelejtettem. Vajon van akkora
szerencsém, hogy neki kell majd dolgoznom? Bármit kérhet!
-
Jó napot kívánok! Ludvig Gustafon vagyok, az új
diák. – Ennyit erről, pedig már komolyan reménykedtem, hogy nem valami begyöpösödött
öregember fog ugráltatni. Bár, ellenkező esetben miért hívnánk büntetésnek?
Váltottak még
néhány szót, de mire magamhoz tértem kábulatomból, már újra hozzám beszélt az
igazgató.
-
Mrs. Sandén, most menjen vissza az órájára, de
délután háromkor ott legyen ezen a címen. – A kezembe adott egy papír fecnit,
rajta néhány kacifántos betűvel, amit nem igen tudtam elolvasni. Már csak az
hiányzik, hogy rossz helyre menjek. Felálltam, majd elmormoltam egy rendben
félét, és kimentem az ajtón, de még hallottam, ahogyan utánam kiáltja,
ellenőrizni fogja, megjelentem-e. Csodálatos.
Leintettem egy taxit, és a kezébe adtam a
papírdarabot, amin úti célom állt. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Azt
hittem haza megyek, bedőlök az ágyamba, és megnézek valami filmet, közben
elátkozom az iskolát, majd egy forró fürdő segítségével álmodozom a jövőről
bízva a csodában. Ehelyett egy vadidegennek kell mosolyogva segítenem.
Gratulálok Mimmi Sandén, zseni vagy.
Az autó megállt egy épület előtt, amit
elsőre raktárnak mondanék. Kifizettem, azután elindultam felfedezni mi is vár
rám. Amint beléptem egy hústorony megállított, elkezdett kérdezősködni, csak
akkor engedett tovább, miután felhívta az iskolát, ahol az igazgató
azonosított. Mibe csöppentem?
Mindenki fejhallgatóval a fülén, mappával a
kezében rohangál, miközben a fejére erősített kis mikrofonba hadar, de olyan
gyorsan, hogy képtelenség megérteni. A hangok összefolytak, az emberek alakjai
pedig elmosódtak. Kezdek szédülni, nem sok kell, hogy kidobjam a taccsot.
Éreztem, hogy meg kell kapaszkodnom valamiben, de semmi használhatót nem látok
a közelben.
-
Mimmi! – Ez nem lehet az a hang, már képzelődöm
is. – Hogy kerülsz te ide? – Nem, határozottan nem a fantáziám játszik velem,
mert megölelt, engem, megölelt! Most már biztos, hogy összeesek. Elengedett,
majd a szemembe nézett, de olyan rémült arcot vágott, mintha kísértetet látna.
-
Jól vagy? Nagyon sápadtnak tűnsz. – Fenomenális,
tehát tőlem ijedt meg ennyire. Gratulálok magamnak. Komolyan a legjobbkor tud
rám jönni a rosszullét. Egy szóval jellemezhetném magam: csődtömeg.
-
Minden rendben, csak ez a felfordulás kicsit
hirtelen ért. – Mondtam meg az igazat. – Egyébként büntetésből vagyok itt.
Elaludtam az igazgató óráján, és most szolgasorba taszított. – Nevettem fel
saját poénomon, ami egyáltalán nem volt vicces. Tökéletes, égessem még magam
kicsit. Danny előtt miért nem tudok soha önmagam lenni? Ő azonban csak
kinevetett.
-
Mr. Black küldött? – Bólintottam. – Akkor ne
aggódj, – kacsintott egyet felém, menten elolvadok – mert nekem fogsz segíteni.
– Ahogy ezt kimondta, még kétszer átgondoltam, jól hallottam-e, de biztos
vagyok benne, mivel a hallásom tökéletes. Ez azt jelenti, hogy határozatlan
ideig életem szerelmével fogok egy helyiségben tartózkodni, leshetem a kívánságait,
megtudhatok róla tömérdeknyi új dolgot? Ez maga a paradicsom, én meg azt hittem
büntetést kapok.
-
Mi lesz a feladatom? – Kérdeztem immáron
hatalmas mosollyal és hangomban merő izgatottsággal, amit ő is észrevett, mert
ajkai amolyan mindent tudó mosolyra húzódtak.
-
Az előbb még nem voltál ilyen lelkes. – Kicsit
elpirultam, de úgy csinált, mintha ezt nem vette volna észre. – Az új
videoklipemet forgatjuk, és néhány frappáns megoldásra lenne szükségünk. Mivel
a ti sulitok művészeti, ezért kértem onnan segítséget. Ha az megvan, és van
kedved továbbra is velünk dolgozni, találunk majd más feladatot is. – Megint
rám kacsintott. Még egyszer így mosolyog, tuti, hogy a karjaiba zuhanok. Ez így
nem lesz jó. Mindig csak kinevettem Mollyt, hogy Eric milyen reakciókat vált ki
belőle, de ez tényleg veszélyes, úgy érzem a szerelem betege lettem. – Egy szó,
mint száz, a kreativitásodra lenne szükségem. – Fogalmam sincs ez előtt miket
mondott, de így is képbe voltam.
-
Azt hiszem értem. – Villantottam rá, egy olyan
Mimmis mosolyt, amit viszonzott is. – Remélem, hasznomat fogjátok venni.
-
Abban biztos vagyok.
Bemutatott a sürgő-forgó
embereknek, majd a kis csapathoz vezetett, akikkel a legtöbb időt fogom
eltölteni. Próbáltam koncentrálni, de csak az járt a fejembe, hogy Danny
Saucedoval lehetek.
Molly Sandén
Már egy órája itt ülök a táncteremben úgy,
hogy a megbeszéltnél harminc perccel később indultam el otthonról. Eric egyre
rosszabb, ha a késésről van szó.
* Ez az első igazi
randink. Már nagyon izgatott vagyok. Nem árulta el, hogy hova megyünk, csak
annyit mondott, nem kell kiöltöznöm. Soha nem voltam még randevún, így még
izgatottabb vagyok. Este hét órát beszéltünk meg, de én már reggel óta a
ruháimat válogatom. Nem akarok sem túl sportos, sem túl elegáns lenni. A szobám
jelenleg leginkább egy túrkálóra hasonlít. Ruhadarabok hevernek a földön, az
ágyon, a széken és még az asztalon is.
Végül egy fehér, mintás póló, egy sötétebb
farmernadrág, és az estére való tekintettel egy fekete kardigán lett a nyerő.
Hajamat próbáltam feltűzni, behullámosítani, befonni, de végül itt is az
egyszerűség mellett döntöttem. Hat órakor már a kanapén ültem, és várakoztam.
Rá vártam, az első szerelmemre. Mindent elképzeltem már. Hét óra előtt egy
perccel bekopog, ajtót nyitok neki, ő pedig megpuszil. Apa, anya vagy a húgaim
nem szólítják meg, nem kezdik faggatni, nem fenyegetik meg, hogy vigyázzon rám.
Kézen fog, kivezet az udvarból, majd elindulunk. Tökéletes… lenne, csak az a
bökkenő, hogy több mint fél órája késik.
-
Mi van, ha
nem jön? – Kérdeztem könnyes szemmel húgomat, aki nem tudott mit felelni, csak
hátamat simogatta. Hogy teheti ezt velem?
-
Mi van, ha
történt vele valami? – Tettem fel újabb kérdésemet, ezúttal anyának címezve, és
már a könnyek is kicsordultak szememből.
-
Itt lesz,
ne gondolj mindig a legrosszabbra. – Igyekeztem hallgatni rá, de az eszem csupa
buta gondolattal volt tele, mikor megszólalt a csengő. Az ajtó felé vetettem
magam, és könnyes arccal téptem fel azt, majd lehajtott fejjel szóltam anyának.
A nappaliba visszasétáltam, felhúztam térdeim, majd átkaroltam, és elrejtettem
fejemet is. A könnyeim patakokban folytak. Minek hívott el randizni, ha nem is
jön el? Azt hittem komolyan gondolja, nekem tényleg nagyon tetszett.
Önsajnálatomból
egy meleg érintés húzott vissza, éreztem, hogy besüpped mellettem a kanapé.
Valaki leült mellém, majd közel hajolt hozzám, de én még mindig nem néztem fel.
Olyan illata volt, mint Ericnek, de biztos csak képzelődöm. Bárcsak ő lenne az.
Bárcsak megmagyarázná. Biztosan lenne hozzá néhány keresetlen szavam, de utána
végre elindulhatnánk. Istenem, mit áltatom magam? Egy ilyen srác, mint ő, hogy
akarhatna engem? Miért hittem neki?
-
Annyira
sajnálom, folyton kések, de a jó hír, ennél nincs rosszabb tulajdonságom. *
Utólag megmosolygom ezt a napot, de
akkor cseppet sem találtam viccesnek. Miután jól megmondtam neki a magamét,
elindultunk a „titkos hely” felé, ami
egy kikötő volt. Ironikus, hogy aznap történt meg az első csókunk, mikor úgy
éreztem, felültetett. Azóta minden naplemente felidézi bennem, azt a
pillanatot, amikor karjait körém fonta, ajkait enyémhez érintette. Azon a
napon, azon a helyen, abban a pillanatban kezdődött el minden.
-
Bo..csá..nat! – Lihegte Eric, közben egyik
kezével a hasát fogta, másikkal az ajtófélfának támaszkodott.
-
Csak másfél órát késtél. – Mosolyogtam rá, mire
bűnbánóan elhúzta a száját. – Már megszoktam, miután az első randinkra egy órás
csúszással estél be. – Idéztem fel, előbbi gondolataimat.
-
Te meg azt hitted nem megyek, és vörösre sírtad
a szemeid. – Mondta már egyenletes légzéssel, bujkáló nevetéssel a hangjában.
Hüvelykujjával pedig végigsimított a szemeim alatt. Ahogy hozzám ért,
megremegtem. Néhány másodpercre a levegőt is visszafojtottam, majd mikor
elhúzta kezét, megkönnyebbülve szabadítottam fel tüdőmet. – Pedig csak nem
tudtam eldönteni, mit vegyek fel, és hogy álljon a hajam. – Hatalmas mosolyt
villantott rám, majd megölelt, én pedig vállába fúrtam arcomat. Pár röpke
pillanatra maradhattunk csak így, de éppen ezért minden másodpercet kiélveztem,
ami megadatott. Az illata mámorító volt, még úgy is, hogy tudom, egészen idáig
futott. Láttam rajta, hogy megázott, hiszen biztos nem ilyen hajjal indult el
otthonról, de ettől csak még aranyosabb lett. Lassan elhúzódtunk egymástól,
majd Eric megtalálta a vele szemben lévő tükörfalat.
-
Ó istenem, hogy áll a hajam? – Olyan
kétségbeesett arcot vágott, mint a gyerek, akinek elvették a játékát. – Van
nálad hajzselé? – Nagyra tágult szemekkel nézett rám, de csak nevetve megráztam
a fejem. Könyörgő hangjától és az enyémbe fúródó tekintetétől lábam remegni
kezdett, gyomrom görcsberándult, torkom elszorult. Annyira hiányzik.
-
Hogy én mennyire utálom az esőt! – Pufogott még
mindig kisfiús arckifejezéssel, ami kicsit elterelte előbbi gondolataimat, és
meggátolta előre törekvő könnyeimet. Megigazgatta a haját, majd hátát a falnak
döntve elhelyezkedett.
-
De lusta vagy! Még egy lépést sem tettünk. –
Mutattam rá, hogy elvileg valami táncpróbafélén vagyunk, de ő csak megpaskolta
a földet maga mellett.
-
Beszélgessünk. – Ne kérdezze tőlem senki, de
megint előjött az a rossz előérzet. – Valamit szeretnék elmesélni. – Kicsit
vonakodva, de leültem vele szembe. Nem akartam, hogy bárhol is érintkezzünk.
-
Nem kell megmagyaráznod, miért késtél.
-
Mindig elfelejtem, hogy jobban ismersz, mint
bárki más. – Nem nézett a szemembe, de ajkai mosolyra húzódtak. – De másról van
szó. Vagyis, emiatt nem tudtam időben ideérni, de amúgy is elmondanám.
-
Na, ne kímélj! Most már tényleg kíváncsi vagyok.
– Próbáltam nem kimutatni, de egyre erősödött az a furcsa érzés. Nem szoktak
csalni a női megérzéseim, és ez megrémít, mert most határozottan félek.
-
Tegnap Tomas írt egy sms-t, hogy ma menjek be az
irodába.
-
Tipikus, mindig vasárnapra kell programokat
szerveznie. – Szóltam közbe, amire csak hevesen bólogatott.
-
Már oda is jókora késéssel estem be –
felnevettem. Miért is nem lepődök meg ezen? – Ne nevess már ki mindig.
-
Bocsánat, értettem. – Tettem fel kezeim
védekezésképpen. – Befogom, míg nem végzel – vigyorogtam rá.
-
Na, szóval, amikor odaértem, úgy megdöbbentem,
hogy még Tomast leszidni is elfelejtettem.
-
Miért? Mi történt?
-
Molly! – Szólt rám hisztisen. – Így sosem fogom
befejezni. – Számra tettem a kezem, amit egy nagy nevetéssel értékelt. – Na,
egy idősebb férfi, meg egy fiatal, csinos nő várt rám az irodában. – Már értem,
mi volt az a gyomorszorító érzés, féltékenység. – Talán egy, két évvel idősebb
nálam. Nagyon szép az arca, vékony, gyönyörű mosolya van. - Még egy mondat és
elsírom magam. Nem gondolhatja komolyan. Miért éppen nekem áradozik egy másik
nőről?
-
Molly, figyelsz? – Lengette meg előttem kezeit
Eric.
-
Persze. Várom, hogy kik ők. - Hazudtam egy
műmosoly kíséretében. El sem tudja képzelni, mennyire fájnak a szavai.
-
Tehát írtak egy duettet, és felkértek, hogy
énekeljem el Tone-val. Így ő tud Svédországban teret hódítani, én pedig a
norvég közönséget nyerhetem meg. Elég erotikus hangzása van a dalnak, és úgy
tervezzük, hogy klip is készül belőle. Pont ideális az időpont, így a nyári
fesztiválokra felvesszük, és biztos fellépéseink is vannak mindkét országban. -
Teljes beleéléssel mesélte terveit, nekem pedig olyan szavak visszhangoztak a
fejembe, mint gyönyörű nő, duett, erotikus klip, közös nyári fesztiválok.
Elvesztettem.
-
Örülök neked. – Öleltem meg, és félig igazat is
mondtam. Boldog voltam, hiszen mindig szeretett volna túljutni Svédországon.
Elismerést kapni Európa szerte, és ez lehet a nagy kiugrás. Másrészről viszont
kibuggyanó könnycseppem nem az örömnek, hanem a fájdalomnak volt betudható.
-
Miért sírsz? – Ijedt meg, mikor meglátta az
arcomon lecsordogáló sós cseppet.
-
Csak boldog vagyok – szipogtam. – Épp megteszed
az első lépéseket az álmod felé Popular! Ezért dolgoztál, küzdöttél. Büszke
vagyok rád! – Újra magához szorított, engem pedig belülről marni kezdett
valami. Tán a bűntudat, hogy képtelen vagyok túllátni féltékenységemen, pedig
valóban büszke voltam rá. Mégis erősebbek a fájdalom tüskéi, amik éppen a
szívemet szúrják. Rossz ember vagyok?
-
Na, kezdjük azt a táncpróbát! – Csapta össze
tenyerét Eric, majd felpattant, és engem is felhúzott.
Igyekeztem
lekövetni lépéseit, de fejben teljesen máshol jártam. Próbáltam feldolgozni
azokat, amiket az elmúlt fél órában mondott nekem. Szép lassan jelentést nyert
minden szó, minden mondat. Bennem pedig megfogalmazódott legújabb dalom.
Tone Damli
Minden percben Eric
üzenetét vártam, hogy hol és mikor találkozzunk. Már két nap eltelt a
megbeszélés óta, és le sem tettem mobilomat a kezemből. Az, hogy elvállalta ezt
a duettet, hosszú közös munkát jelent, ami rengeteg együttöltött időt, ez pedig
megannyi lehetőséget, hogy tönkretegyem Molly Sandént.
-
A klip forgatókönyvét én fogom megírni. –
Jelentettem ki Jensnek.
-
Tone, énekes vagy. Miért akarsz hirtelen
rendezővé előlépni?
-
Megmondtam, hogy az van, amit én akarok. Ez
jelenleg egy erotikus, érzelmektől fűtött videoklip.
-
Vedd figyelembe azt a tényt, hogy Ericnek is van
szava. Nem garantált, hogy beleegyezik.
-
Azt bízd rám! Férfiból van. – Horkantam fel
kicsit, hisz’ mind egyforma. – Kizárt, hogy ellenálljon egy ilyen ajánlatnak.
Megunva a
beszélgetést és a várakozást, úgy döntöttem, hogy kezembe veszem az irányítást,
és én telefonálok. Kikerestem Saade számát, majd megérintettem a bűvös zöld
kagylót. Kezdett megőrjíteni ez a sípolás, de végre meghallottam egy álmos
hangot a vonal túloldalán.
-
Ne haragudj! Felkeltettelek? – Érdekel is engem.
-
Igen, de semmi baj, épp ideje volt. –
Dünnyögött, így alig értettem.
-
Csak azért kereslek, mert néhány nagyon jó
ötletem támadt, amit szeretnék megbeszélni veled, hogy minél előbb
nekiállhassunk a videó előkészületeinek. – Már jobban megy a hazugság, mint az
őszinteség.
-
Persze, úgy is lógok még egy ebéddel. – Tehát
nem felejtette el, nagyon helyes.
-
Akkor egy órakor a Steak House-ban megfelel?
-
Ott leszek. – Majd köszönés nélkül rám csapta a
telefont. Rám!? Hogy merészeli?
Lassacskán
nekiláttam készülődni. Mindenképpen csinosan, de mégis kihívóan kell kinéznem.
Lehetőséget sem szabad kapnia, hogy nemet mondjon a klip tervére. Egy
mélydekoltázsú fekete, fehér strasszokkal díszített, hosszított felsőt, és egy
fehér, fenékre simuló, elegáns szaténnadrágot vettem fel. Elvitettem magamat az
étteremig, majd a pincér az asztalhoz kísért. Eric még nem volt ott, bár erre
számítottam. Rendeltem egy pohár narancslevet, majd mikor megláttam felém
közeledni a popsztárt, felvettem az elbűvölő álmosolyomat, és két puszival
köszöntöttem, ami eléggé meglepte, de sebaj.
-
Ne haragudj, te mondtad, hogy oldott hangulatban
könnyebb a munka. – Hihetetlen, már nem is nehéz megjátszani magam, ömlik
belőlem a sok hazugság, a tettetett kedvesség. Szörnyeteg lettem, de így nem
tapos el senki.
-
Igaz! – Kacsintott felém, majd egy megnyerő
mosoly kíséretében helyet foglalt velem szembe. Még a széket sem húzza ki,
milyen udvariatlan, de majd csiszolunk rajta.
-
Szerintem előbb ismerkedjünk, aztán tárgyaljunk
a munka részről. – Vetette fel, miután belekortyolt megrendelt italába. Ez
nekem még jobb.
-
Hasonlóan gondoltam én is. – Egy szelíd mosoly
kíséretében válaszoltam, majd úgy gondoltam ideje megválnom a sokat takaró
blézeremtől. Ahogy sejtettem, Eric szemei leplezetlenül dekoltázsomra
vándoroltak. Talán könnyebb dolgom lesz, mint gondoltam.
-
Csinos vagy. – Állapította meg kaján vigyorral az
arcán.
-
Köszönöm. – Engem sem kell félteni, bevetettem
csábos tekintetemet, mire Eric határozattan furcsa kérdést tett fel.
-
Mondd csak, van barátod? – Felkönyökölt az
asztalra, így közelebb került hozzám.
-
El vagyok jegyezve, de nyitott kapcsolatban
élünk. – Eközben hozzá hasonlóan, én is csökkentettem a közöttünk lévő
távolságot. Láttam rajta, hogy meglepte válaszom. Ezek szerint nem nézte ki
belőlem.
-
Ki nem nézné az ember belőled, hogy ilyen –
gondolkozott mit mondjon – nyitott lány vagy. – Ezen nevetnem kellett. Nyitott?
Valószínűleg csak illedelmes akart maradni, és nem leribancozni a szemembe.
-
Pedig az vagyok – húztam fel szemöldököm. –
Vagány csajnak tartom magam, aki sok mindenre kapható. – Eric enyhén
beleharapott alsó ajkába. Nem tudtam zavarba hozni, sőt, határozottan flörtöl
velem.
-
Nem vagyok semmi rossznak elrontója. – Tetszik
nekem ez a pasas, nagyon tetszik.
-
Ez esetben nem fogod kifogásolni az ötleteimet.
-
Kíváncsian várom. – Kihívó tekintettel nézett
egyenesen a szemembe.
-
Medence, fürdőruha, tengerpart, lenge öltözék,
vágy, csókok. - Minden szót lassan, érzékien ejtettem ki, hangsúlyozva a
forróságát. Szemeibe pajkos fény csillogott, esze ágába nem volt
visszautasítani.
-
Úgy érzem, érdekes hónapok elébe nézünk. –
Kulcsolta össze kezeit a tarkóján, így izmai kihangsúlyozódtak. Csodálatos lesz
ennek a srácnak a karjai között tölteni az időt, miközben a legnagyobb
ellenségem lassan és fájdalmasan megsemmisítem.
-
Kettő az egyben. – Hajoltam még közelebb.
-
Kellemest a hasznossal. – Kontrázott rám, a távolság
köztünk pedig, arcpirítóan kicsi lett…
El sem hiszed mennyire örülök,hogy rátaláltam erre a blogra! :DD
VálaszTörlésNagyon tetszik.Kevesebb,mint egy nap alatt átrágtam magam az egészen.:)
Eric iszonyatosan édi,és tetszik ahogy leírod a gondolatait.Meg persze ahogy Mollyét is.
Ez a rész pedig ugyanolyan jó,mint a többi.
IMÁDOM!! ♥:)
Gyorsan kövit!
Szia!
TörlésIszonyatosan köszönöm a szavaidat! És hidd el, én még jobban örülök, hogy ide tévedtél, és még annál is jobban, hogy írtál!
Már fent is van a következő!
Köszönöm!
Jenni
Szia!
VálaszTörlésHát felettébb sajnálom azt, hogy csak most olvastam el. Egyre tornyosulnak a fejem felett a teendők. De most itt vagyok, úgyhogy lássuk a részt.:)
Hajjaaaj...Mimmi itt még lehetnek galibák. Az új srác, akit elég szépen megnézett. Aztán Danny...kíváncsi leszek hogy lesz. Mekkora szerencséje van, - legalábbis úgy tűnik, hogy szerencse - az igazgató ilyen klassz munkát ad neki.:) Hát ez így már tényleg nem büntetés.:P
Na jó a visszaemlékezéssel ismét kinyírtál..ennyire aranyos egy srácot.*-* Kár, hogy nem veszi észre, mennyire zavarja ez a sztori Mollyt. És gondolom az Unchained lesz az a szám, a következő címe miatt, de már a rész olvasása közben is gondoltam.:)
Tone pedig eléggé , hogy is mondjam...furcsa. Remélem Eric azért ha az elején nem is, rájön az ármánykodására. Vagy majd Molly ráébreszti, mert tulajdonképen csak azért akarja ezt Tone, hogy tönkretegye a lányt. Szóval érdekes egy perszóna...
A részlet alapján már nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. Várom már.*-* Ezt pedig egyenesen imádtam, mint mindig!;)
Üdv: Bonie
Szia :)
TörlésBármikor írsz, én köszönöm és hálás vagyok!
Mimmi folyamatosan galibákat okoz saját magának, ismét belekeveredett egybe, bár az nem úgy fog elsülni, ahogy szerette volna, de máris sokat mondtam :))
Örülök, hogy ennyire tetszenek a visszaemlékezések, ez egy nagyon fontos visszajelzés nekem!
Igen, eltaláltad, de bővebben a következő részből fog kiderülni, hogy miért is keletkezett az a szám-
Hát, annyit elárulok, mire Eric rájön, már elég késő lesz, és Tone ha nem is teljesen, de valamennyire eléri a célját. Hogy milyen formában, azt csak sok sok rész múlva olvashatod, viszont a friss már fent is van.
Köszönöm a szavaid!
Jenni
Szia!
VálaszTörlésMiután rátaláltam, nemsokkal az után elkezdetem olvasni, és rettenetesen belemélyedtem a történetbe!
Elképesztően jól írsz, és nagyon sajnálom, hogy csak a jövőheti szombaton lesz új rész, nem tudom, addig hogy fogom kibírni... :D
Szia!
TörlésBorzasztóan örülök, hogy idetaláltál, annak pedig hogy olvasni is kezdted még inkább!
Köszönöm a dicséretet, remélem a továbbiakban sem okozom csalódást!
Bocsánat, de az érettségi miatt kénytelen voltam egy hetet csúsztatni, azonban már fent is van a rész, remélem elnyeri a tetszésedet!
Jenni
Sziaa! :)
VálaszTörlésÉn vagyok az, Franciska, aki már korábban is írt a chatbe :) Még mindig lenyűgöző a történet, éppen ezért is raktalak ki a saját blogomra is ajánlóba.( http://behind-the-fairytale.blogspot.hu/ )
Sajnálom, hogy csak később lesz rész, de megértem. Én érettségi mellett ezt tuti nem tudnám csinálni. Nagyon remélem, hogy a lehető legjobban sikerül az érettségid!! Én drukkolok!! ♥
Szia :)
TörlésNagyon nagyon köszönöm, remélem, hogy jól sikerült, bízom a legjobbakban :)
Köszönöm, hogy írtál kommentet, ez nagyon sokat jelent nekem, remélem a későbbiekben is számíthatok a véleményedre!
Jenni
nagyon tetszik, és az egész blogod is:D gratu, jó író vagy...:) hozd gyorsan a kövit plíízz... *.* (feliratkoztam egyébként :3)
VálaszTörlésSzia!
TörlésNagyon, nagyon köszönöm! Örülök, hogy feliratkoztál, remélem a továbbiakban is tetszeni fog az írásom.
Már olvashatod is!
Jenni